Rómaiak nyomában Dél-Franciaország lankáin – Nímes és a Pont-du-Gard

Amennyiben szörföltetek már korábban a blogon és elcsíptétek például a Macedóniában tett kalandozásainkat akkor tudhatjátok, hogy elég nagy ókori kúltúra fanok vagyunk Annával. Ha erre még nem untatok rá, akkor tartsatok velem Dél-Franciaország dimbes-dombos vidékére. Ma a régió egyik legnépszerűbb látnivalója a Pont-du-Gard és Nímes városa lesz a menü.

Avignon környékén hemzsegnek a szuperebbnél szuperebb római-kori emlékek. Egy helyen még római-kori erjesztett halat is kóstolhatsz eredeti amfórából…. Mondjuk tutira kuriózum lenne, de sajnos csak én találtam ki. Komolyra fordítva a szót… Szerettük volna mi is megkukkolni mit is hagytak maguk után a legendás rómaiak. A legnagyobb gondunk a tervezéskor az volt, hogy túl sok város jöhetett szóba. Végül leszűkítettük egy day-tripre a dolgot. Egyből második Avignonban töltött napunkra bevállaltuk a Pont-du-Gard/ Nímes túrát.

Térképen a rómaiak hajkurászása.

Pont-du-Gard. Előző este turisztinfónál faggattuk kicsit az ott dolgozó hölgyeket, hogy mi a legegyszerűbb módja az aquaduct-híd megközelítésének. Szerencsére napi három busz is közlekedik abba az irányba így tényleg nem volt nehéz dolgunk. A legkorábbi buszra felpattantunk, az emlékmű közelében lepattantunk, sétáltunk még 10 percet és már csodálhattuk is az aquaduct tankönyveb illő példáját ami egyben az egyik legszebben megőrződött ilyen típusú építmény.

A Pont-du-Gard tulajdonképpen egy grandiózus vízvezetékhálózat egy eleme volt. Így vezették át a Gard folyó felett au ivóvizet szállító csatornát, ami egyébként normál esetben a föld alatt futott. Nem is akármilyen hosszan. Ez a vízhálózat Uzes környékéről szállította a vizet az akkor fontos regionális városnak számító Nímesbe. A mérnökök által megálmodott hálózat nem kevesebb mint 50 km hosszú volt. Akkori eszközökkel ez nem lehetett kis meló. Viszont olyannyira jól sikerült, hogy még pár száz évvel később is használták. Mindenképp látogassatok el ide, ha a környéken jártok. Nem fogjátok megbánni.

Nekünk elég rohanós volt a napunk és lelimitáltuk az itt töltött időt durván három órára. Ez alatt körbejártuk és megnéztük a hidat minden irányból, megreggeliztünk a folyó parton, túráztunk egy rövidet az oliva fák közt majd visszacsattogtunk a főépülethez és a fedett múzeumot is megnéztük. A múzeum kicsit csalódás volt. Mármint extrém érdekes számomra a történet a híd mögött, de mindenzt elég követhetetlen, kusza és bőven túl hosszú módon próbálták átadni. Voltak érdekes részei a múzeumnak, de a 60%-a felesleges infó volt számomra.

Végül simán elég volt a három óra, sőt a végén a buszra várva még egy kávé is belefért. Egyébként aki nem nyáron 40 fokban jár itt és szeret túrázni, vagy kajakozni annak remek lehetőségei vannak ezen vágyai kielégítésére is. Összeségében egy szuper élmény kiugrani ide. Nem sok hasonlóan grandiózus aquaduct maradt fent. Valószínűleg ezért is nyílvánította az UNESCO a világörökség részévé. Még extra élmény lett volna végig sétálni az egykoron a vizet vezető csatornában a híd legtetején, de erre most sajnos nem volt lehetőség. Azt hiszem csak szervezett formában működik ez az opció.

A buszunk végállomása Nímes volt, ami tulajdonképpen Dél-Franciaország római-kori emlékeinek fellegvára. Itt folytatjuk nyomban. Előlte még néhány tipp, hogy hogyan juss el Pont-du-Gard-hoz tömegközlekedve. 

Hogyan juss el a Pont-du-Gardhoz?

Már mondom is. Avignon irányából nincs más dolgod, mint az A15-ös (Ales-Avignon között közlekedő) buszra felszállni és kábé 40 perc múlva leszállni egy ‘Ront Point Pont-du-Gard’ nevű megállónál leszállni, ami egy körforgalomnál található. Innen már csak egy nagyon rövidke séta vár az ide merészkedőkre és máris az ókori világ egy kisebb mérnöki csodájában gyönyörködhetünk. Nem biztos hogy ki lesz írva buszon a kövi megálló, de a sofőr is általában segítőkész és az gyanús ha minden nem franciául beszélő ember leszáll egy helyen. Égi jel, hogy megérkeztél. De inkább kérdezősködj. 🙂

Avignonban  buszpályaudvar a városfalon kívül, a vasútállomás mellett található. Ne lepődjetek meg, ha a felszínen semmi buszpályaudvarra utalo jelet nem találtok, mert a föld alatt kell keresgélni. Az Ibis hotel alatt a ‘Gare Routiere’ feliratnál tudjátok megközelíteni. Innen minden nagyon egyszerű az info pultoknál dolgozó munkatársak angolul is perfektek és hipphopp kisegítettek minket mikor kicsit nem találtuk a helyünket.

A15-ös busz menetrend és infók itt. Az oldal francia de engedjetek teret a google translate-nek, mert angolra tök jól lefordítgatja és onnan már sokkal könnyebb kitalálni. Plusz minden városban ott a ‘tourist information’ ahol kérés nélkül is kinyomtatják a menetrendet neked és bejölelgetnek rajta minden fontosat. Ezt a módszert javaslom.

Abban az esetben ha esetleg Nímesben szállnál meg se csüggedj, mert ugyan úgy van közvetlen buszjárat ide. Onnan a B21-es busszal sittysutty elérhetitek a Pont-du-Gardot. Menetrend a B21-es buszhoz és info itt.

Pont-du-Gardhoz hasznos infók, jegyárak stb pedig itt.

Nímes

Már a római korban is fontos település lehetett Nímes, ha egy közel 50 km hosszú “vízvezetékkel” látták el a város ivóvízszükségleteit. Igen, itt végződött az a vízhálólózat aminek a Pont-du-Gard is része volt. Ennél viszont jóval több római-kori látványosság is színesíti a várost. Mi ezek közel kettőt szerettünk volna mindenképp megnézni. Az arénát, ahol a gladiátor harcok zajlottak és a egy felújított római-kori templomot.

A vonatállomástól a belváros felé sétálva áthaladtunk egy hangulatos, tágas parkon ahol kiszúrtunk egy érdekes szökőkutat. A középső fő eleme – egy hölgy – a város egyik nevezetésségét, a római kori templomot tartja a fején. Később utána olvastam és kiderült, hogy a szobor 1845-ben lett kifaragva fehér márványból és a fő elem Nímest ábrázolja, az alatta elhelyezkedő másik négy alak pedig a régió négy fő folyóját. Köztük a Gard-ot, aminek partján ma reggel már egyszer lábat lógattunk a Pont-du-GARD alatt.

A colosseumba botlottunk bele elsőként a római emlékek közül. Nem volt nehéz dolgunk, közvetlenül az imént említett tér mellett található. Természetesen méreteiben alulmarad Rómában található pajtijával szemben – amit kettőnk közül csak Anna csekkolt le eddig élőben – de ez nem jelenti, hogy ne lenne impozáns épület. Ami azt illeti egy dologban lekörözi a római nagytesót… elvileg a Nímesi aréna a legjobb állapotban megőrződött ilyen épület Európa-szerte. Fénykorában – a kr.u. 1. századtól a római birodalom bukásáig – 24.000 ember befogadására volt képes ez a precíz mérnöki pontosságot igénylő monument.

Ezeken a tényeken felpörögve tettünk is egy tartalmas hanganyaggal megspékelt sétát az arénában. Nyitvatartásról és árakról itt szerezhettek bővebb infót. Én úgy éreztem, hogy megérte betérni az amfiteátrumba és kifizetni a 10 eurot. A jegyhez kapott ‘audio-guide’ instrukcióit követve igazából szabadon kóborolhatunk fel-alá az egykori gladiátor harcok helyszínein, miközben sztoriznak nekünk a korabeli szociális trendekről, a lakosság társadalmi felépítéséről, vagy épp arról hogy mekkora pretizse volt egy-egy jó helynek az arénában. A legfelső teraszra felkapaszkodva és kikukkantva az aréna peremén pedig frankó kilátás nyílik a később még emlegetett ‘Tour Magne’-ra Nímes legmagasabb pontján.

Mostanában több féle eseményt is szoktak rendezni az egykori véres gladiátor harcok helyszínén. Ilyen például a minden évben megrendezésre kerülő római játékok, amikor a Római-birodalom egyes periódusait elevenítik fel jelmezes, viszonylag nagyszabású előadásokkal az amfiteátrum homokkal fedett arénájában. A másik – számomra kevésbé szimpi – esemény az évente két alkalommal megrendezett bikaviadal. Ez kissé meglepetés volt számomra, nem gondoltam, hogy Dél-Franciaországban is hagyomány.

Ha van egy egész napotok Nímesre és még nem kaptok herótot a római-kortól, akkor az aréna szomszádságában van a 2018-ban átadott és már külsőre is látványos dizájnal felturbózott ‘Museum Romanité’, ami többek közt a város és a régió 2500 éven átívelő fejlődéstörténetét mutatja be a kr.e. 7. századtól a középkor végéig. Megmondom őszintén, hogy én nem voltam tisztában a múzeum jelenlétével, amikor mi Nímesben jártunk. Könnyen lehet, ha egy fokkal tájékozottabb vagyok, akkor a nap hátralevő részét ezzel töltjük. A képek alapján egy modern, szórakoztató múzeumról van szó sok interaktív elemmel, ami az olyan nagy gyerekeknek, mint amilyen én vagyok is lazán képes lekötni a figyelmét.

Mi e helyett tovább álltunk és a furcsa módon ‘Maison Caree’ névre keresztelt római-kori templomot vettük célba. Alapvetően is nagyon szép állapotban őrződött meg az eredtileg a fiatalsá istennőjének és Augustus császár két fiának dedikált templom, de pár éve jelentős felújításon esett át. Ennek köszönhetően olyan érzésünk volt, mint ha visszarepültünk volna majdnem két ezer évet az első századba, amikor a templom megépült.

Ekkoriban a fórum központi elemeként szolgált a templom. Nagyon szép oszlopfőket, menyezeti és padló elemeket fedeztünk fel az alatt a rövidke idő alatt amit itt töltöttünk. Sajnos nem volt időnk beosonni és belülről is meglesni az egykori templomot, pedig érdekes lehet nagyon. Már csak azért, mert – ennek köszönhető, hogy ilyen szépen megőrződött – a Római-birodalom bukása után az épület több célt is szolgált. Volt amikor lakóépületként, istállóként vagy épp templomként használták. A francia forradalom után pedig a regionális irányítás főhadiszállása lett. Szóval nem csak építészetileg csodás épület, de érdekes és diverz háttérsztorival is rendelkezik.