Az Ohridi-tó és környéke – lábat lógatni Európa egyik legidősebb tavába

Az Ohridi-tó környékén mindenki megtalálja a magának való programot. Ahogy az egész ország, úgy a tó környéke is rettentő diverz kulturális, történelmi és gasztro szempontból. Ez ad egy sármot szerintem a régiónak. Nekem legalábbis nagyon bejött.

A tó mellett egyértelműen Ohrid városa az a vacok, ahol megszállva érdemes felfedezni a vidéket. Magáról Ohridról és az ott gyűjtött élményekről itt olvashattok. Hatalmas pozitív csalódás volt Ohrid. Ami viszont még nagyobb meglepetés volt, az az, hogy mennyire simán eltudtunk tölteni hat egész napot a tóparton, a nélkül hogy egy napot is strandolással töltöttünk volna.

Európa egy (egyelőre) kevésbé felkapott pontja ez. Ez azonban ne tévesszen meg. Nekünk nagyon bejött. Rettentő kedves emberek, jó ételek, kulturális diverzitás (albán és görög behatás), érdekes építészet, természetközeliség, gazdag édesvizi ökoszisztéma. Édesvizi búvárkodáshoz is totál ideális, tekintve, hogy a tó átlag mélysége egy csöppet meghaladja a balatonét a maga 155 méteres átlagmélységével. 

A saját sztorijainkon keresztül megmutizom nektek miért érdemes nem csak Ohridban lábat lógatni a tóparton, ha nem kicsit kikacsintani a városból és felfedezni a tó többi részét is.

Szt.Naum kolostor – kristálytiszta vízű forrás-vidék, bizánci építészet és páva uralom

A tónál töltött második napunkon szerettünk volna átugrani az Albán határ tövében megtalálható Szent Naum kolostorához. Minimál spoilernek annyit, hogy az egyik legkirályabb napunk volt. Ez reggel a buszra várakozva azonban még nagyon távolinak tűnt.

Személyes sztorink következik a potyataxizással (nem stoppolás).

Megbízható buszmenetrendet hosszas kutakodás után sem találtunk. Illetve… voltak említések középkori kódexekben arról, hogy itt állítólag reggel 09:00 körül megáll egy busz. A szerencsére bíztuk a dolgot. Az biztosnak tűnt, hogy majd valamikor jön busz, mert helyiek álldogáltak a megállóban.

Ekkor arcon vágott egy váratlan megoldás. A buszmegálló mellett leparkolt egy nem “taxis”. Az a nem hivatalos fajta. Természetesen egyből a turistákra csapott le és felajánlotta, hogy a buszjegy árának duplájáért eldob minket és visszafele is elhoz majd. Inkább vártunk még. Nem feltétlenül az összeg miatt, amit mondott, nem volt óriási nagy összeg. Szimplán az ekkor még levetkőzhetetlennek érzett bizalmatlankodás. Miért szállnék be egy full idegen autójába egy full idegen országban?

Teltek a percek és a fazon nem adta fel, igaz most már a helyieket kérdezgette. Több sikerrel. Kiderült, hogy ha összegyűlik 4 ember, akkor megosztják a „taxit” és így az összeg is eloszlik közöttük. Ami így már kevesebb is volt, mint a buszjegy. Ezt nem tudtuk, így erről lekéstünk és ezek után egyedül vártunk tovább a buszra… 🙂 Szerencsére viszont nem ő volt az egyetlen potyataxis. Hamarosan mi is megtaláltuk az emberünket. Petar ráadásul feleannyiért dobott el minket, mint amennyiért a másik kolléga tette volna. Nem mondom, hogy nem volt bennem félsz, amikor először beszálltunk Petar egyébként csilivili peagout-jába. Bizarr érzés volt egy teljesen idegen maszek taxis kocsijába beülni. Pedig itt totál hétköznapi dolog, mint kiderült. Meg persze rengeteg más helyen is a világban. Jó lecke volt. Bár az elővigyázatosság alap dolog, amikor külföldre utazik az ember. Sokunkra lehet így is ráférne egy lehetnyivel nagyobb nyitottság és bizalom. Ránk ilyesmi hatással volt ez az élmény.

Mert, hogy az lett belőle. Élmény. Petar egészen jól beszélt angolul is és így csomó olyan dolgot el tudott mesélni a városról és az itt élőkről, amit egyébként nem tudhattunk volna meg. Például, hogy a helyieknek már a jelenlegi turista „tömeg” is bőven elég. Főleg német és holland turisták fedezték fel maguknak a tavat eddig. Petartól tudtuk meg, hogy relatíve sok holland embernek van is itt nyaralója. Kellemes csalódás volt ez a kocsikázás. Kábé 25 perc az út a kolostorig. Elköszönés közben elmentettük a Petar t.számát arra az esetre, ha a következő napokban kicsit kiesőbb látnivalót vennénk célba.

A Szt. Naum kolostor egyébként az egyik legfelkapottabb nevezeteséget a környéken és így eddig nem tapasztalt fejlett infrastruktúra övezi területet. Például meglepetésünkre a kolostorhoz vezető parti szakaszon jól kiépített strand is van, amit később ki is használtunk ezen a brutál forró nyári napon.

A hely inkább egy kolostor-komplexum. Nagy parkkal, belső udvarral stb. A kolostor maga egy nagy épület a tóparton, egy szikla tetején. Ha az Ohridról szóló cikket olvastátok, akkor itt már gyaníthatjátok, hogy minden egyházi vonatkozású látnivaló nagyon hosszú múltra tekint vissza. Itt is már 905-ben állt egy kolostor, amit a hely nevét adó Szent Naum építtetett.  A belső udvaron van egy szép ortodox templom és egy kialakított kis teraszos rész, ahonnan nagyon szuper panoráma nyílik a tóra. A sétánkat itt-ott páva les szakította meg. Nem tudom pontosan miért –azt hiszem a páva egy fajta „szent” állat – de rengeteg páva futkározott fel alá a kolostor kertjében, a templom tetején, tulajdonképpen mindenhol. A kedvencem az albínó páva pajti volt.

A kis ortodox templom arról is híres, hogy ma is hallani Szt.Naum szívdobogását, ha ráteszed a füled a sírlapjára. Valószínűleg inkább a víz és a szikla hangjátékáról van szó, de függetlenül egy érdekes mítosz. Ez a templom az egyik első szláv orthodox vallási épület ami a bizánci időkben és stílusban épült. Miután kicsit megtapasztaltuk a macedón emberek vallásos oldalát – ami elég komolynak tűnt – elindultunk felfedezni a komplexum területének többi részét.

Először a strand felé vettünk az irányt. Meleg volt és még nem csobbantunk egy igazán jót a tó vizében. Ami azért is volt, mert kora Júniusban jártunk és elég karcolósan hüsi volt a tó vize. A helyiek sem merészkedtek még be. De ha már itt jártunk szerettünk volna megmártózni. Frissítő, hűsítő élmény volt.

Tökéletesen felkészített minket a rövidke erdei sétánkra ami ez után következett. Amit egyébként érdemes beütemezni. Még egy-két apró kápolnára is ráleltünk az erdei utak mentén, plusz egy kicsit ki lehet szakadni a zsúfoltabb közegből. Arról nem beszélve, hogy egy csodálatosan kék színű kiszélesedett patak mellett kezdődik a túra. Egy közeli forrás eredménye ez a hihetetlenül kéklő kristálytiszta víz.

Az egy órás séta után farkas éhesen sétáltunk vissza a komplexumhoz, ahol kinéztünk egy éttermet. Kivételesen szép környezetben ebédelhettünk. Az étterem egy kis szigetre épült az előbb említett kéklő víz közepén. Imádtuk. Halat ettünk és rakija-t kóstoltunk. A rakija a balkánon a pálinka megfelelője kábé. Mindenféle gyümölcsből készülő kellemesen toroktisztítóan erős rövidital.

Könnyedén eltöltöttünk 5-6 órát ezen a környéken, de akár még többet is el lehetett volna. A visszaútra viszont már kaptunk pontos buszmenetrendet a kolostornál, így erre az opcióra szavaztunk. Ami szintén egy élmény volt. A kisbuszt vezető sofőr nyitott ajtóval, telefonnal a kezében, kanyarban 80-al hasítva nyomta le az utat. Az előttünk ülő hölgyet ez annyira megviselte, hogy szinte végig az ablakot büntette cserébe, amit hol a könyökével, hol a fejével püfölt. Mellettünk pedig egy fiatal holland pár tartott hazafelé strandolásból. Fura kontraszt volt, de élményként maradt meg.

A kolostor megközelítése

Nem mindenkinek lehet olyan mázlija, mint nekünk Petarral, de szerencsére van pár alternatíva.

Ilyen például a kikötőből induló nagy sétahajó, ami azt hiszem kb. 15 euro-ba kerül egy irányba. Vannak privát kisebb hajók is, de az a leginkább Júliusban a tusirstacsúcsban éri meg, amikor a kapitány meg tudja tölteni a hajót, mert akkor a fix költség eloszlik az utasok közt. Ehhez szimplán végig kell sétálni a kikötőn és megkérdezni pár hajóskapitányt. Bár sanszos, hogy ők előbb szólítanak le, mint ti őket.

Másik opció (tényleg!) a busz. Nyáron elvileg óránként indul busz Ohrid és Szt.Naum között. Mi valószínűleg rossz, kicsit kívül eső megállóban várakoztunk, amit nem mindig érintett a busz. Ez a legolcsóbb verzió kábé 3 euro.

A megálló nevek összezavaróak lehetnek és lehet macedónul ’Sveti Naum Manastir’ a megálló neve.

Harmadik opció a taxizás. Ez a legdrágább verzió. Kábé 40 euro oda-vissza. Viszont ahogy a mi sztorinkból kiderül, lehet trükközni és megpróbálni alkudni például (mi is így tettünk), vagy megosztani másokkal egy taxit, hogy lefaragjatok ebből az összegből, miközben a busznál kényelmesebben és rugalmasabban utazhattok.

P.S.: írjatok bátran, ha Petarral szeretnétek utazni, mert még meg van a telefonszáma. Egy üzenetbe telik Whatsapp-on és már nagy valószínűséggel meg is van a fuvarotok. Úgy emlékszem egész nyáron bevállalja ezt a „másodállást”. Neki ez csak minimális plusz bevétel amit a családjára költhet, senkit nem akar lehúzni.

Csont öböl– hajóval oda és bérelt bringával haza

A ’Bay of Bones’ egy őskori régészeti lelőhely, amit pár éve szépen rendbe hoztak. A település sztorija kr.e. 1200-700-ig nyúlik vissza (késő bronz-kor, kora vaskor) és a mai rekonstruált verziónál természetesen jóval nagyobb (kb. 8500 nm) területen terült el. Ezzel elvileg az egyik legnagyobb ilyen jellegű őskori település lehetett Európában. Plusz élmény, hogy az egész a vízen áll cölöpökön, pont a lelőhely felett. Az eredeti település is cölöpökön állt. Régészek szerint kábé 10.000 cölöp tartotta a városkát a víz felett. Igaz akkoriban a tó jóval sekélyebb lehetett. A múzeum egész jól visszaadja a körélményeket, amik közt az itt élő őskori emberek tengethették mindennapjaikat.

A múzeum felett a dombon található egy római kori erőd maradványa is ahonnan egyfelől nagyon szép a kilátás, másfelől szépen szemlélteti a történelmi sokszínűséget amivel a régió rendelkezik.

Mi ezt az élményt kombúztuk össze egy kábé egy órás hajókázással. Egy katamaránnal dobtak el minket a múzeumhoz Ohridból. Ezt a lehetőséget is úgy találtuk, hogy a laza esti tóparti sétánk közben leszólítottak a kikötőben, hogy szeretnénk-e hajókázni egyet. Leboltoltuk velük, hogy vinnénk magunkkal két bérelt bringát és nagyon jófejek voltak, egyből belementek. A túra napján fel is pakolták a bringákat, ahogy ígérték, így a múzeumtól biciklin tettük meg az utat vissza Ohridba.

Élmény volt a hajókázás közben a tóról is látni a dolgokat. Kevésbé volt élmény, hogy alábecsültem a nap erejét és nem kentem le magam rendesen (tanuljatok a hibámból) és nagyon durván leégtem. Amiért nagyon csíptem a hajókázást az az volt, hogy úgy kezdtük, hogy még Ohridban mentén elsuhantunk a Szent János templom(ká)hoz. Tudjátok, ez a legnépszerűbb látványosság Ohridban. a sziklán álló apró templom a csodás panorámával. Az Ohridról szóló cikk borítóképén is ez díszeleg. A vízről és nagyon szép látványt nyújt. Közben a fiatal srác, aki ma a kapitány szerepét játszotta, sztorizott arról, hogy nézhetett ki a város a török korban. Virágzó kereskedelmi központ volt akkoriban Ohrid.

Bitola – görögök nyomában

Bitola szigorúan véve már nem férne be ebbe az összeállításba, mert nem a tó partján található. Amiért bekerült az egy görög-római település, név szerint Heraclea, maradványa, ahol többek között gyönyörű mozaikokat, egy amfiteátrumot, lakóépületeket tártak fel. Nagyon érdekes látvány. Nekem azért jött be, mert egy egész jó képet kaptam róla, már csak a romok elhelyezkedéséből is, hogy hogyan nézhetett ki a település 2000 évvel ezelőtt. Sajnos nincsen jól karban tartva és kiépítve a kültéri múzeum és nagyon kevés az angol nyelvű információ is. Nagyon nagy kár érte, mert – főleg nemzeti szinten – egy kivételesen érdekes és színvonalas múzeumot lehetne felhúzni ide, ami nagy figyelmet kapna.

Bitolában járva érdemes lecsekkolni még a város főterét ahol látványosan látszik Macedónia sokrétű történelmi múltja a mecsettel és ortodox templommal. Itt található a város nevezetessége is, a városi óratorony. Plusz érdemes bóklászni egyet bazáron, lecsekkolni a piacot és betolni egy király bureket valahol.

Egy délelőtti program tulajdonképpen a város, de ha nem érdekel a görög-római kori lelőhely, akkor magáért a városért nem érdemes majdnem két órát buszozni. Sorry Bitola.

Galicica Nemzeti Park

A vad balkán. Najó nem annyira vad, viszont ha egy kicsit is ’outdoor geek’ vagy és szeretsz túrázni egy napot mindenképp érdemes a nemzeti park felfedezésére rászánni. Könnyítés képpen fel lehet autókázni elég hosszan és egy parkolóból kezdeni a túrát. Onnan tudom, hogy mi a parkolóig merészkedtünk fel. Petar dobott el minket az utolsó előtt esténken naplementét nézni a tó felett kábé 900 méter magasból. Csodaszép látvány volt. Még volt kis időnk sötétedés előtt és kicsit sétáltunk egyet a környéken. Petar közben szedett nekünk teának való gyógynövényt. Elképesztően jófej volt.

Annyira, hogy az idejét nem sajnálva, ingyen, elfurikázott minket a szomszédos tóhoz is, amin Észak-Macedónia Görögországgal osztozkodik. Így aztán vethettünk egy pillantást Görögországra is a hegyoldalból. Közben a albán és görög rádiócsatornákat hallgattunk Petar sztorizott a környező macedónok és a környező népek viszonyáról. Érdekes bennfentes kulturális infók.

Struga – a strandok amik Ohridból hiányoznak 

Egyfelől a lényegesen jobban kiépített strandok, amiket Ohridban nem igazán lehet megtalálni. Mindezt kábé 14 km-re Ohridtól. Másfelől azért, mert egy másik város ami tökéletesen visszaadja az ország és a régió sokszínűségét. A város tóból eredő Dim folyó partján fekszik, ami ad neki egy sármot. Nem azt mondom, hogy hatalmas pluszt ad hozzá egy Ohridi nyaraláshoz, de ha például kellemes strand élményre vágysz akkor érdemes átugrani ide és ha már itt vagy miért ne sétálnál egyet a folyóparton és a belvárosban.

Macedónia egyetlen szigete – amit kígyók uralnak

A fentebb említett „szomszédos tó”, teljes nevén Prespa-tó, ad otthont az ország egyetlen szigetének a Golem Grad-nak. A sziget egyik beceneneve a kígyók szigete, ami arra utal, hogy a lakatlan szigeten több a kígyó, mint az ember. Egy lakatlan sziget esetében ez nem nagy mutatvány. Nem arról van szó, hogy minden négyzetméteren összefuthattok velük, de itt jó eséllyel láthattok egy-egy hüsölő hüllőt. Nincs ok ijedtségre, de ettől függetlenül a szigeten is megtalálható homoki vipera mérges kígyó szóval ne nagyon háborgassátok, ha összefuttok vele.

Kalandvágyóknak szerintem nagyon jó célpont. A szigeten kicsit Indiana Jones szerű élménybe csöppenhetünk. Lakatlan sziget tele van római-kori és középkori romokkal egy háborítatlan környezetben. A sziget gazdag még madarakban. Pelikánok és kormoránok lepik el a szigetet nyáron és kora ősszel. A tóparti Konsjko faluban lehetséges csónakba pattani és átvitetni magunkat a szigetre.