Csodaszép Luberon – Gordes és a Notre Dame de Senanque Apátság

Repült az idő és máris utazásunk harmadik napját kezdtük. Továbbra is Avignon. Ma viszont végre az előző napi váratlan fiaskó után most a jó irányba tartó vonatra szálltunk fel. Az előző nap nem így terveztük, de végül Arles városában lyukadtunk ki. Itt élte Vincent Van Gogh életének egy jelentős részét. Itt fosztotta meg magát egyik fülétől, majd itt feküdt kórházban is. Arlesi a sztorinkról itt olvashattok.

Reggel nyolc körül járunk. A tegnapi baki után most harmadjára is lecsekkolom, hogy a jó irányba tartunk-e. Nyugodt sóhajjal veszem tudomásul, hogy minden oké, eredeti célpontunk felé robogunk.. Az egyik legjobban várt napunk volt ez. Gordes gyönyörű domboldalról kémlelő városkája (falva?) és az onnan nem messze található Notre Dame de Senanque apátság top látnivalók a környéken. Ezért kicsit tartottunk a turistahadaktól. Ami végül nagyjából be is jött, de így is ez volt a legtávolabbi rurális Provence-i célpont amit eltudtunk érni tömegközlekedve. Igyekeztünk nem foglalkozni a tömeggel és egy álmos, csendes faluként tekinteni Gordesra, ami egykoron volt. 

Rettentő  hálásak voltunk azért, hogy sikerült eljutnunk ide. Eleinte nem fűztem sok reményt Gordes-hoz hasonló apró települések meglátogatásához. A tömegközlekedés érthető módon nem hálózza be teljesen a régió eldugottabb részeit. Ezért aztán nagyon megörültünk, amikor a hostunk megemlítetett egy potenciális megoldást. A biztonság kedvéért a Tourist Info-nál is utána kérdeztünk, de megerősítették, Gordes elérhető autó nélkül is. Egy szóval semmi nem állhatott az utunkba. Kivéve a saját tökfilkóságunk a már fentebb említett “rossz vonatra szállós” esettel. 

De ez benne van a pakliban és nem szegte kedvünket. Ma újra nekiindultunk. Több sikerrel. Betoltunk egy kihagyhatatlan franciás reggelit betoltunk miközben az átszállásra vártunk Cavailonban. Arra készültünk, hogy ma sokat kell majd sétálni.

A buszozás csúcsszuper volt. Helyi busz ami minden nap közlekedik, de mindezt lehúzható tetejű, órisái ablakos kisbusz formájában. Nem véletlen az egybeesés gondolom.  A sofőr el is húzta gyorsan a tetőt, érezvén, hogy már reggel tízkor is 30 fok fölé kúszott a hőmérséklet. Szóval lobogó hajjal/szakállal hasítottunk Gordes felé. Rövidesen kanyargós hegyi utakra tért rá a busz és alig 25 perc utazás után már meg is pillantottuk a hegyoldalon csücsülő városkát. Brutálisan szép látványt nyújtott az útról.

Ahogy említettem, relatíve felkapott turistadesztinációvá nőtte ki magát a városka és az a benyomásunk támadt, hogy már több a hotellakó, mint a helyi lakos. Ettől függetlenül egyelőre megtartotta báját a település és nekünk nagyon tetszett. Még akkor is ha a központ picit zsúfolt volt időnként. Könnyen lehet, hogy jobban megéri ősz elején vagy tavasz végén idelátogatni amikor még csndesebb, meghittebb a hangulat.

Az egész napunkat a városkára szerettük volna szánni. Illetve ez nem teljesen igaz, hiszen korábban már említettem az innen durván 45 perc gyaloglásra fekvő kolostort. Még mielőtt a kolostor felé vettük volna az irányt azonban két dolgot mindenképp szerettünk volna megtenni. Egyfelől felkeresni az egyik aprócska cukrászdát/pékséget amiről olvastam, másfelől pedig visszacsattogni az úton kicsit (5 perc séta), amerről jött a busz és szimplán gyönyörködni a kilátásban miközben megreggelizünk. Ez volt az egyik kedvenc 20 percem.

Irány a kolostor. A levendulavirágzás idején azt hiszem az egyik legpazarabb provence-i látvány tárulhat a szemünk elé. Ez az időszak éppen kezdődőben volt, általában ilyenkor már bőven virágzik a levendula a környéken, most azonban még csak komótosan bontogatták virágaikat a növények. Ettől függetlenül megkapó látvány volt a kolostor a keskeny völgyben, körülötte oliva és levendula ültetvényekkel.

Gyors ’fun fact’ a mostanában újra veszettül népszerű levenduláról. Tudtátok, hogy amit mi levendulának hívunk általában (pl. a Tihanyban található levendula emlegetésekor) az egy hibrid verziója az eredeti levendulának? Itt ’lavandin’-ként emlegették ezt a keresztezett fajtát, aminek gömb alakban szerteágazó virágai brutál illatot árasztanak. Ez az amit mi is szoktunk szedni Tihanyban pl. Az eredeti “vad” levendula viszont egy száron egy virágot hoz és élénkebb lila színe van.

Amiért a hibrid verzió népszerűbb napjainkban az a már korábban emlegetett illatanyag. Magas olajtartalma miatt perfekt parfüm alapanyag pl. Na meg persze ott van még az impozáns „megjelenés” amit egy-egy végtelenségbe elnyúló lavandin mező tud nyújtani.  A levendula viszont hasznosabb gyógyászati alapanyag. Nekem ez mind totál új infó volt, amit először az Aix-en-Provence-ban (Avignon utáni “főhadiszállásunk”) az airbnb hostunk mesélt, miközben együtt autókáztunk a Verdon-kanyon felé.

Kanyarodjunk vissza Gordes-hoz. Illetve indulás a Notre-Dame de Sénanque kolostorhoz. Tipp, arra az esetre ha ti is nyáron látogattok ide és sétálnátok a kolostorig Gordes-ból – ami egyébként nem egy nehéz séta (a legdurvább egy 120 méteres szintemelkedés) és szép helyeken visz az út: kényelmesen és lengén, sportosan öltözzetek. A kolostorban nem fognak kidobni akkor sem ha a hölgyek-lányok rövidnadrágot viselnek. Viszont jól fog jönni a hőségben. Saját tapasztalatok alapján mondom azt is, hogy eltévedni sem fogtok túra közben. ‘Google maps’-en keresve is ezt az útvonalat fogja feldobni a gyalogos opciónál. Nem hosszú az út (45 perc kb.) és sokkal jobb ott sétálni, mint a szerpentinen 40 fokban, ahol autók húznak el melletted.

Mi sajnos odafele a szerpentint választottuk és Anna reggel hosszúnadrágot húzott, mondván, hogy aktívan működő kolostort látogatunk, lehet illetlenség lenne egy-egy kacér térdvillantás. Eléggé bánta a döntését a séta közben, pláne amikor meglátta, hogy egyes hölgyeken popsivillantós naci és magassarkú van. És lazán beengedték őket a nélkül, hogy bármit maguk köré kellett volna tekerniük.

A kolostor érdekes és mutatós épület. A ma is aktív ciszterci rend béli szerzetesekkel nem valószínű, hogy pacsizhatunk, de nem is ez a fő cél. A turisták által bejárható rész nem túl nagy, szerintem max egy óra alatt bejárható. Közben az ‘audioguide’-al érdekes dolgokat tudhatunk meg a hely történelméről. Szerencsére ma megtermel annyi bevételt a rend és a kolostor, hogy az elég legyen a hely fenntartására. A hatalmas levendulamezőket – ha jól tudom – maguk a szerzetesek szokták szüretelni, csakúgy, mint a zárt kertben álló olajfákat. Ezekből készült termékeket is lehet vásárolni a kolostor kis üzletében. A keskenyke völgyben fekvő apátság tényleg csodás látványt nyújt az apró tetőcserepeivel, főleg amikor a levendulák virágzanak. Szerintem ebben az időszakban kihagyhatatlan látnivaló. 

Visszafele agyaltunk azon, hogy esetleg stoppolunk a kolostor parkolójában, ami egyébként simán működhetett volna szóval ez egy jó opció ha elfáradtatok és nincs erő/kedv visszasétáni. Mi végül rövid tanakodás után gyalog indultunk neki visszafele is.

Sok tervünk már nem volt a nap hátralevő részére. Hideg víz vadászat, ATM hajkurászás, hogy legyen kp-nk a visszaútra (és iggen sikerült nagynehezen megtalálni az egyetlen eldugott ATM-et). A hideg vizet kortyolgatva még bejártuk a városka meredek utcácskáit töviről hegyire. A végén egy fagyival fojtottuk le a mai élménykupacot.

Abszolút megéri idelátogatni szerintem. Autóval Gordes és a kolostor inkáb csak egy fél napos túra. Így bőven maradhat még idő hasonló érdekes klasszikus Luberon-i települések felkeresésére. Tömegközlekedéssel nekünk ez az opció nem élt. Viszont szerencsére általában úgy tudunk hozzáállni a dolgokhoz, hogy inkább azt értékeljük és azért vagyunk hálásak amit megélhetünk és láthatunk, tapasztalhatunk és nem agyalunk (túl sokat) azon, hogy mit hagyunk ki. Ide kéne költözni ahhoz, hogy mindent felfedezhessünk. Hmm. villanykörte kivillan a fejem fölött

Hogyan juss el Gordes-ba tömegközlekedéssel

Igazából egyszerűbb, mint gondonlátok. Avignon-ból vonatra pattantok (vonatot itt tudtok nézni) Cavaillon városáig. Itt a vasútállomástól kábé 100 méterre található buszmegállóban – ami egy fedetlen, kissé parkoló zónára hajazó “buszpályaudvar” – pedig felszálltok a 17-es jelzésű kis lilaszínű buszra.

Az aktuális buszmenetrendet itt tudjátok lecsekkolni.

Gordes-on túl

Arra az esetre ha ti autóval rónátok az utakat, vagy több időtök van felfedezni a régiót, van néhány tippem, hogy hol kezdjétek a keresgélést ha még több mesébe illő Luberoni domboldalba épült vagy levendula mezők által közrefogott falucskát szeretnétek felkeresni:

• Isle-sur-la-Sorgue
  Avignonból vonattal sima ügy.
• Roussillon
  Szintén a 17-es busszal Cavaillon-on keresztül elérhető Avignonból.
• Lourmarin