Girona – katalónia egy másik arca

Mikor kezdtek körvonalazódni egy családi Barcelona út részletei, már tudtam, hogy ha lesz rá időnk, akkor egy egy-napos kiruccanást mindenképpen szeretnék tenni a környéken. Szerencsére minden a kívánságaim szerint alakult. Már csak annyi volt hátra, hogy eldöntsük, melyik közeli városka lesz a befutó. Girona jött ki győztesen.

Ennek több oka is van. Egy felől… ki ne imádná az ilyen tipikus mediterrán, dombokkal (bár nem messze már a Pireneusok csúcsai magasodnak) körülölelt, színes házak és macsaköves utcácskák uralta településeket. Az i-re a pontot az tett fel, hogy Girona esetében a Trónok Harca című sorozat egyik legtöbbet használt spanyolországi forgatási helyszínéről beszélünk. Külön turizmus épül erre a cuccra. A család nagyja pedig bizony relatíve nagy ’fan’. Annyira durván azért nem voltunk rápörögve. Elsősorban nem ez formálta a városban bejárt útvonalat. A biztonság kedvéért azért kéznél volt egy lista a forgatási helyszínekről… J

Barcelonából rettentő egyszerű eljutni Gironába. Szerintem nagyjából óránként indul vonat. A tervünk nagyjából a következő volt: reggel vonat, várost töviről hegyire felfedez, eszik, iszik, vonatra felpattan és haza. Körvonalasan. Ennél azért persze komplexebb impulzust kaptunk. Girona sok szempontból totál más élményt nyújt, mint Barcelona.

Már a vonatozás is kalandosan indult. Időben kiértünk az állomásra, de némi zavart keltett, hogy a vonatunk helyett egy Párizsba tartó TGV állt a kijelzőn. Mint kiderült, az a mi vonatunk. Útközben Gironában is megáll. Ezzel csak az volt a probléma, hogy nemzetközi járat lévén egy biztonsági kapun is át kellett suhanni. A biztonsági kapu és köztünk viszont egy kígyózó sor állt. Ekkor nagyjából 12-13 percünk volt a vonat indulásáig. Szóval nem vagyok büszke rá, de mivel a személyzet nem segített, betolakodtunk a sor elejére. Ilyenkor jól jön, hogy nem tudok spanyolul és nem értettem, hogyan magasztalják a jelenlévő édesanyámat. Ez azonban legkevésbé sem érdekelt amikor szó szerint tíz másodperccel az indulás előtt felpattantunk a vonatunkra. Reggeli átmozgatás: pipa.

Gironába megérkezve már megnyugodtunk és első lépésként vadásztunk valami finom reggelit. Szerencsénkre pont útba esett egy frankó pékség az óváros felé csattogva. Kellemes volt Barcelona után egy fokkal nyugisabb városkában sétálni.

Hamarosan elértük a folyópartot ahol egy öreg hídról (’Pont du Pedra’) egyből az egyik legkirályabb látványban volt részünk az egész spanyol kaland alatt. Nehéz visszaadni szavakkal, hogy miért ácsorogtunk itt bő húsz percet. Viszont Kris lőtt pár nagyon jó képet ami segíthet. Ezt a „jelenetet” választottam ki a cikk borítóképének. Szóval, ha visszaugrasz az iromány legtetejére, akkor ezt képet láthatod.

Innentől – bár meg volt, hogy hol szeretnénk kilyukadni – de hagytuk magunkat kicsit elveszni az óváros kacskaringós szűk utcácskáin. A terv bejött… imádtuk és végül pont ott kötöttünk ki ahol szerettünk volna. A város egyik jelképénél.

A Gironai Katedrális totál meghatározza a belváros képét. Tájékozódáshoz sem rossz, mert a székesegyház tornya szinte mindenhonnan kiszúrható. Furcsa épület. Mármint gyönyörű az építészet. Inkább nem is furcsa, ha nem szimplán egyedülálló a kialakítása. Valószínűleg ez azért is van, mert több évszázadon keresztül (11.-17. század) bővítgették és alakították és így számos építészeti stílus kézjegye rajta maradt.

Itt is elidőztünk kicsit. A főbejárat előtti teraszról pedig egész pofás kilátás nyílik észak felé és a városra. Innen szúrtuk ki a Pireneusok havas vonulatait a távolban. Ugyan mi nem mentünk be, mert nem fért bele az időkeretbe, de ha nektek van rá kábé egy-másfél órátok, akkor mindenképp kuksizzatok be.

A következő megálló az egykori arab fürdő (’Banys Árabs’) volt. Ide benéztünk gyorsan. A belépő minimális és maximum fél óra alatt be lehet járni a 12. században római mintára épült fürdőt. Érdekes épület, de egy picivel több infó jól jött volna a rövid séta közben (igaz a honlapjukon picit bővebben lehet olvasni az egyes termekről), hogy jobban el tudjuk képzelni hogyan működött a relaxálásra szolgáló épület.

A következő másfél órában bolyongtunk egy nagyot. Sétánkat az egyik parkban érdekes zaj szakított meg. Papagájok. Nem számítottunk a repülő pajtikra. De kellemes meglepit okoztak. Igazából ebben a laza két órában nem kerestünk semmi konkrétat. Mégis találtunk néhány gyönyörű parkot, pár Trónok harca forgatási helyszínt majd belebotlottunk a Sant Feliu Bazilikába (’Basilica de Sant Feliu’) is mielőtt úgy éreztük volna, hogy szükség van egy kis üzemanyagra.

Sajnos nehezebben találtunk ebédre alkalmas helyet, mint arra számítottunk és végül enyhén túlárazott szendókat tudtunk csak vásárolni. Illetve ami extra volt, hogy megkóstolhattuk az egyik tipik katalán édességet, a Xuixo-t. Egy forró olajban kisütött, cukorba belehempergetett vaníliás töltelékkel felturbózott aprósütiről van szó. Ami Gironából származik eredetileg. Nekem naggyon bejött. Igaz a „tökéletes” alakomnak nem tett jót. Az árnyékban elfogyasztott ebéd után a cukortól felpörögve folytattuk az óváros felfedezését.

Igazából sok minden már nem volt az előzetes „programfüzetünkben”. A városfalon még mindenképp szerettünk volna sétálni egyet például. Ehhez viszont ismét felfelé kellett sétálni kicsit. Szerintem totál megérte. Közben átsétáltunk egy másik hangulatos parkos, virágos területen (’Caserna des Alemanys’). Itt romos várfalak között eldugott padokon lehet kicsit élvezni a szép környezetet. Egy kisebb kültéri mozit is láttunk, ahol napközben fiatalok lógtak éppen. Csíptem a park hangulatát.

Az egykori városfal szépen fel van újítva és kábé 1,5 km-es szakaszon lehet rajta kóvályogni. A legkorábbról, 9. századból, fennmaradt részeket ma is könnyen ki lehet szúrni. A falba épített kör alakú bástyákról pedig az egyik legjobb kilátás nyílik a városra és a környező vidékre.

Kellemesen elfáradtunk a végére. Még volt másfél óránk a vonatunk indulásáig. Nem tűnt rossz ötletnek lefojtani az egészet egy fagyival. Erre végül a ’Plaça de la Independència’ téren került sor. A folyó túloldalán mint ha ugranánk pár száz évet és a kora 19.-20. századra hajazó környezet a jellemző. A „függetlenség” téren ücsörögve extrán érződött a jelenlegi spanyol-katalán feszkó. Ez főleg annyiban nyilvánult meg, hogy minden harmadik erkélyről katalán zászló lógott, helyenként pedig katalán színekkel ki volt írva, hogy „independencia”.

Mikor már épp indultunk volna a vasútállomáshoz realizáltuk, hogy valamit nem csekkoltunk le, amit épp egy köpésre volt csak. Egy érdekes sétahíd a folyó felett, amit az Eiffel vállalat tervezett. A piros színt leszámítva, stílusban tökéletesen passzol is az Eiffel-toronyhoz. Innen megint gyönyörködtünk kicsit az Onyar folyót két oldalról közrefogó színes házakban.

Ahogy azt ti is láthatjátok, Girona jóval több a Trónok Harca fiktív világának egy kézzel fogható darabkájánál. Nehéz úgy írni róla, hogy úgy ne akarjam az egekig magasztalni, de tényleg nekem és szerintem az egész családnak nagyon bejött. Nem tengerparton fekszik, egy sekély folyó szeli ketté a várost, így Barcelona után már maga a tájkép is totál más. Attól függetlenül, hogy imádtuk az ott töltött időt, kellemes volt kicsit kiszakadni a non-stop lüktető és pezsgő Barcelonából.

A Trónok Harca szálat még egy kicsit tovább bontogatom a kövi részben, mert nagyon élveztük a helyszínek bejárását.