Barcelona élménynapló // I. rész – a kulisszák mögött

Miről szól ez a firkálmány?

Mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, fusd végig ezt a kis bevezetőt.

Ahogy a cikk címe is sugallja ez sokkal inkább egy kronológiai sorrendbe rendezett sztorihalmaz lesz… egyfajta élménynapló a barcelonai kalandozásainkról. Ez most nem a nyersebb fajta „Hogyan fedezd fel Barcelonát 5 nap alatt” iromány. Persze olyanra is számíthattok, hiszen az az igazán jó módja annak, hogy tapasztalatainkat felhasználva segítsünk nektek is összehozni egy legalább hasonlóan szuper katalán utat, de ez most más lesz. Ez inkább magunknak és a hozzánk közel állóknak szól. Emlékmentés. Ahogy egy kedves blogger ismerősöm mondaná.

Az első részben azt terveztem lefedni, hogyan is jött össze ez az utazás. Az ötletcsírától, a tervezésen keresztül egészen az első családtag landolásáig és az első élmények begyűjtéséig. Kissé rendhagyó módon íródott cikk ez. Talán azt is állíthatnám, hogy külső szemlélőként kissé unalmas. Ebben a cikkben kicsit a kulisszák mögé engednék bepillantást és szeretmém megmutatni hogyan eszkábáltuk össze ezt az utazást a kezdetektől. Kevesebb élménybeszámoló, több részlet az utazás hátteréről.

Az ötletcsíra

Ugorjunk hát vissza kicsit az időben.

2019 áprilisának elején járunk. Közeleg a húsvét, tavaszodik Norvégiában és pörög az egyetem. Mégis, nekünk csak egy dolog járt az eszünkben. Pár nap és utazunk Barcelonábaaa!

Az egész úgy kezdődött, hogy hármunk közül az egyik kópé, nevesen Ati, szeretett volna egy szemesztert külföldön tölteni. Mintha Norvégia nem lenne elég egzotikus, igaz?! Mindenesetre Ati 2018 őszén azt fontolgatta, hogy az Erasmus program keretein belül Olaszországba, vagy Spanyolországba teszi át székhelyét bő hat hónapra. A norvég egyetemeken kevésbé szigorúan válogatják (illetve otthon sem elsősorban az egyetemeken múlik a rendszer szigorúsága, de ez most csak részletkérdés) meg ki mehet Erasmussal külföldre. Nincsen különösebben tanulmányi eredményekhez kötve a dolog. Sőt, ha jól tudom, van olyan alapképzés is, ahol konkrétan egy  egész szemeszter alapvetően arról szól, hogy külföldön töltsenek fél évet és kicsit világot lássanak, tapasztaljanak meg új dolgokat stb. Épp ezért nagyjából semmi nem állhatott Ati útjába, hogy megvalósítsa tervét és világuralomra törjön. Hamarosan érkezett is a levél, hogy elfogadták a felvételi kérelmét és kezdhet pakolni, mert megy Barcelonába. Mi pedig már ekkor tudtuk, hogy ez bizony nem jelenthet mást, mint hogy a tavasz folyamán, ha törik, ha szakad, meglátogatjuk Atit.

Mellékes. Nyílván Ati tudna a legtöbbet sztorizni Barcelonáról, de mivel ő egyelőre kevésbé érzi szükségét ilyen fajta online lábnyom létrehozásának, ő most nem fog nektek mesélni. Remélhetőleg utólag összegyűjti majd a legemlékezetesebb kalandjait és értékes tapasztalatait ebből az időszakból és megosztja veletek is, ezzel is kicsit inspirálva a kortársait, hasonló cipőben járókat, hogy merjenek belevágni. Talán összehozhatna egy egész szériát a barcelonai Erasmus tapasztalatokról. Nem is rossz ötlet. Micsoda szuper forrás lenne azok számára, akik éppen hasonlón törik a fejüket. Hallod Ati?!
Másszunk vissza a történethez.

Következő megállónk a sztoriban Budapest. Karácsony otthon a családdal. Töltöttkáposztától jóllakottan bontogatjuk éppen az ajándékokat, amikor egy borítékot találunk a fa alatt. Illetve hármat. Mindenkinek egy saját névre szóló képeslappal. Ez állt benne:

“Irány Barcelona! Boldog karácsonyt!

Mami, Papi”

Először nem esett le, ezért szüleink gyorsan elmagyarázták, hogy szeretnék elvinni az egész családot Barcelonába. Nem is kívánhattunk szebb ajándékot. Nem kis összeg. Ez nálunk sem tartozik bele az “anyagilag lazán belefér” kategóriába. Anyukánk a 30 ledolgozott munkaév után kapott prémiumot áldozta arra, hogy összehozza a családnak ezt az utat. Ha engem kérdeztek, ennél jobb befektetést nehéz találni. Erről az utazásról mindig mosolyogva sztorizunk majd. Ráadásul együtt lehettünk. Ha jobban belegondolok, eddig nem is mondtuk el elégszer: Köszönjük Mami és Apa!

A kihívásokkal teli tervezési folyamat

Spoiler. Könnyebb, mint gondolnád. Plusz totál megéri az időráfordítást ha a feledhetetlen pillanatokat tekintjük a munkánk gyümölcsének amik aztán idővel meghatározó emlékekké/ sztorikká formálódnak. Olyanokká mint ezek, amiket elmesélünk nektek ebben a szériában. Nem Indiana Jones fajta rossz fiúkat lezúzós, szent grált megtalálós sztorik, de számunkra (és minden hasonló élményeket átélő számára) rettentő értékes történetek.

Szökkenjünk át kicsit a tervezési folyamatra. A családból (jelenleg) én érzem legközelebb magamat az utazások részletes megszervezéséhez, így elsősorban most is én lettem megbízva ezzel a feladattal, ha bár bőven besegített mindenki.

Adva volt a feladat. Első körben találni kellett egy dátumot ami mindenkinek passzol. Rövid egyeztetések és minimális repjegy keresgélés után sikerült belőni a legköltséghatékonyabb verziót, ami mindenkinek megfelelt. Hat ember. Három különböző kiindulási helyszín, egy úticél. Nem mennék bele a részletekbe, de utólag visszagondolva, könnyebb volt megoldani, mint elsőre feltételeztem.

A Skyscanner és Kayak.com repjegy kereső oldalak nagy segítségünkre voltak a szervezésben. Jelenleg ez két oldal a kedvencem. Ha utazást terveztek bátran használjátok őket. Mind a kettőnek vannak remek funkciói amik megkönnyíthetik például az “Idén hova utazzunk?” dilemmát. Nincs kizárva egy repjegy kereső kalauz összedobása idővel, ha lenne rá érdeklődés.

Végül úgy alakult, hogy én érkeztem elsőként és egyedül, április 10.-én szerdán, koradélután Osloból. Ugyan ezen a napon érkezett utánam Kris, Linda és szüleink este tizenegy tájékán Budapestről. Utolsó befutónk Anna volt, aki csak másnap, csütörtökön csatlakozott hozzánk, mert nem tudott elszakadni egyetemi kötelezettségeitől korábban. A szakaszos érkezés ellenére minden zökkenőmentesen ment. A hazautazás szintén szeparáltan zajlott. Április 15.-én, hétfőn négyen utaztak haza. Hárman, Kris, Linda és Apunk Norvégiába, Bergenbe míg Anyukánk Budapestre. Anna és én két nappal megtoldottuk az utazást. Az egyetemen ezen a héten vette kezdetét a húsvéti szünet, így nem volt ok nagy rohanásra.

A következő lépés a perfekt szállás megtalálása volt. Nagyon rákaptam az Airbnb használatára az elmúlt pár utazásunk alkalmával (miért ne tettem volna, brutál jó és népszerű oldal, ergo rengeteg szállás opcióval kecsegtet) és most is itt kezdtem a keresgélést. Mikor már épp sikerült leszűkíteni a lehetőségeket, jött az üzenet Mamitól, (igen, így hívjuk édesanyánkat.. tudjuk… szokatlan :D) hogy belefutott egy jónak tűnő ajánlatba. A legtöbb esetben csak megmosolyogjuk a tényt, hogy Anyukánk minden olyan facebook csoportban jelen van ami minimálisan kötődik a családhoz, így történt, hogy tagja volt a ’Barcelonai magyarok’ csoportnak is. Ebben az esetben azonban ez végtelenül hasznosnak bizonyult, mert éppen mikor már foglaltam volna az apartmant Airbnb-n, ránéztem a ’SzoBarca – Barcelonai apartman magyaroknak’ facebook oldalra és írtam egy üzenetet „mi baj lehet belőle” alapon. Így találtuk meg a szállásunkat.

A buli akkor indult be igazán, amikor olyan programok után kutattam, ami mindannyiunk fantáziáját megmozgatja. Az legnépszerűbb attrakciókról könnyű volt infót gyűjteni.Hét ember esetén előfordulnak különböző érdeklődési körök, így számítottam rá, hogy néha majd szétválnak útjaink. Végül nem így sült el. Barcelona annyi, mindenki számára érdekes elfoglaltságot tartogatott, hogy az idő 95%-ában együtt voltunk. Ugyan Ati ekkor már 2 hónapja Barcelonában rontotta a levegőt, de sok esetben csatlakozott hozzánk ő is a napközbeni láblejárós város felfedező utakra, mert bőven akadtak feltérképezetlen helyek számára is.
Szerettem volna, ha kicsit azokat a helyeket is fel tudjuk fedezni, ahol főleg helyiek mozognak, kevés a turista és megmutatja a város igazi arcát. Ati ebben természetesen már rendelkezett némi tapasztalattal, szóval volt, hogy spontán elvitt minket általa kedvelt környékekre. Ezen felül viszont rengeteg blogot böngésztem át, eldugottabb látnivalók után kutatva. Végül összeállt egy vázlat arról, hogy mikor, hol és mit nézünk majd meg. Próbáltam flexibilis maradni a “mikor” kérdéssel kapcsolatban. Variáltunk is bőven a programon ott helyben. Végül nem tudtunk mindent megnézni, ami listán szerepelt, de ezzel nincs is gond. Senkiben nem maradt hiányérzet szerintem. Sőt.

A landolás utáni kalandjaim

Most, hogy villámgyorsan átfutottuk, hogyan zajlott a tervezés fázis és hogyan működtek az ötleteink a valóságban, sztorizunk kicsit nektek a rengeteg élményről, impulzusról és tapasztalatról, amit a pár napunk alatt szedtünk össze. Pontosabban ez a firkálmány csak előfutára a fő sztoriszálnak, szóval ízelítő képpen, mivel én kóstolhattam bele a dologba legelőször, elmesélem az első benyomásaimat a városról, amiket addig gyűjtöttem amíg a többiek nem érkeztek meg.

Imádtam, hogy már kordélután megérkeztem. Amint kitettem a lábam gépről, megcsapott a párás meleg és a tenger illata. Elmosolyodtam. Most tudatosult bennem, hogy megérkeztem Barcelonába. Úgy voltam vele, hogy mire a többiek landolnak, kicsit feltérképezem a dolgokat. Ez annyira jól sikerült, hogy rögtön a reptéren leragadtam. Megviccelt a helyi tömegközlekedés. Pontosabban a jegyvásárlási procedúra. Előre igyekeztem tájékozódni arról, hogy mi lenne a legköltséghatékonyabb megoldás a városon belüli közlekedésre és azt fedeztem fel, hogy sok utazó ajánlotta a ’T-10 ticket’ nevű opciót. Ez tulajdonképpen egy 10-es gyűjtőjegy egy darab kártyába applikálva. A reptérről kiérve sittysutyy rábukkantam a buszmegállóra. „A nehezén túlvagyok..” gondoltam naívan. Elkezdtem kutatni, hol tudom megvenni a hőn áhított gyűjtőjegyet. Nagyjából félórányi nyomozás után (mindeközben a szálláson vártak rám, hogy átvegyem az apartmant… ) kiderítettem, hogy a reptéri automatákból ilyen fajta jegyet nem fogok tudni venni. Ehhez ki kell tennem a lábamat a reptéren kívülre, 3 métert sétálni az első dohányboltig majd szépen nézve jegyért könyörögni. A dohányboltos eladó hölgyek meglepően kedvesek voltak és jól beszéltek angolul, így azt is eltudták mondani nekem, hogy egyébként lehet kártyával fizetni az üzletben, de pont ezt a jegyet amire én vadászok, csak készpénzzel lehetséges megvásárolni. Szóval spuri vissza egy ATM-hez, készpénz kivesz, futi vissza, jegy megvesz, futás a buszhoz és így alig egy óra tizenöt perccel a tervezett érkezés után már ott is voltam a bázisnál.

A nagy reunion

A család nagyobbik fele estére volt várható, addig azonban mégis csak el kellett ütni valamivel az időt. Alig fújtam ki magam a reptéri hercehurca után, Ati már kopogtatott is az ajtón. Nagy ölelés. Viccelődés, beszélgetés. A szokásos körök. Mivel mind a ketten relatíve nagy futball kedvelők vagyunk a világ egyik legjobb csapatának városában, aminek nem mellesleg pont Bajnokok Ligája negyeddöntője volt esedékes aznap este, amikor megérkeztem… elvitt Ati az egyik kedvenc helyére Barca meccset nézni.

Az odavezető úton már bámultam ki a fejemből. Illetve inkább teljesen lekötött a körülöttem levő új dolgok befogadása. A látvány, a pörgés körülöttünk, az illatok (néha inkább szagok) totál lefoglaltak. Egyfelől nagyoon imádtam az épületeket, a kis utcákat, a kedvesen cseverésző embereket, bárokból és kávézókból kiszálló illatokat és úgy alapbetően az egész város kisugárzását. Másrészről viszont realizálnom kellett, hogy milyen rettenetesen elszoktam a nagyvárosok negatív oldalától, amit így kicsit nehezebb volt kizárnom az első órákban. Ezt azt hiszem mindannyiunkra érvényes volt.
A pub ahova Ati elhurcolt (najó nem nagyon ellenkeztem…) nagyon hangulatos volt. Azért nem használnám a kocsma kifejezést, mert hajlamosak vagyunk negatív dologra asszociálni belőle. Sokkal inkább egy diákokkal teli vagány kis pub-ot kell elképzelni. Egy nagy kivetítő, ingyen popcorn és hideg vermut/sangria és egy hónapok óta nem látott tesó társasága. Mi mást kívánhattunk volna?

Három órával, két itallal és egy jó meccsel később kicsit becsípve andalogtunk vissza az apartmanhoz, hogy ott várjuk a többieket. Csupán annyi volt a szépséghibája a történetnek, hogy a többiek előbb értek oda, mint mi. A nagy újra egyesülés és beszélgetések után – mivel mindez este 11:30 körül történt – hamarosan mindenki ki is dőlt, hogy másnap reggel üdén vágjunk neki első közös barcelonai élményeink begyűjtésének.

Utazásunk éppen, hogy elkezdődött, de ez a cikk a végéhez érkezett. Ez egy kissé rendhagyó írás volt, ahol inkább a kulisszák mögé pillanthattatok be és megmutattam, hogy hoztuk össze ezt a nagyszerű családi hepajt. Hamarosan jön a folytatás, ahol ennél már csak izgibb dolgokról olvashattok, de addig is, ha kérdésed, véleményed vagy megjegyzésed van, semmiképp se tartsd magadban. 🙂 Pacsi!