Szkopje TOP 8 látnivaló – avagy Macedónia fővárosa a mi szemünkkel

Történt 2018 májusában, hogy alacsony költségvetésből kihozható utak után kutatva rábukkantunk Macedóniára. Egy csalogatóan olcsó retór repjegynek köszönhetően nem is hezitáltunk sokáig. Macedón kalandunk két fő helyszínre koncentrálódott Ohrid városára és Szkopjéra. Most ezutóbbiról hoztam nektek egy kis kedvcsinálót ahol összegyűjtöttem azokat a helyeket, amiket mindenképpen érdemes lecsekkolni ha Szkopjéban jártok. E mellet, a cikk végén alap információkat találtok a helyi tömegközlekedésről és hogy milyen árakkal kalkuláljatok általánosságban Szkopjéban és Macedóniában.

Saját tapasztalatom alapján, durván két nap bőven elég Szkopje és a hozzá közel eső látványosságok felfedezésére (Matka Kanyon, Millenium Kereszt). Arra az esetre, ha ennél hosszabb időt tervezel eltölteni a városban, kuksizd meg a cikkünket három extra egy napos kirándulásról Szkopjéból.

Lássuk mik is azok a dolgok, amiket tutira nem szeretnétek kihagyni, ha Szkopjéban jártok.

1. A Matka-kanyon felfedezése

Igaz, mi nem tekintettünk meg minden listán felsorolt látnivalót személyesen, viszont ha meg is tettük volna, abban az esetben is a Matka kanyon lett volna a kedvencünk.
A kanyon könnyedén, körülbelül 30 perces buszozással elérhető a városközpontból. Az oda-vissza buszjegy (és a helyi tömegközlekedéshez szükséges mágneses kártya, amiről a cikk végén tájékozódhatsz részletesebben) 150 MKD összesen (~750 HUF). A legegyszerűbb a központi buszpályaudvaron megvásárolni a mágneses kártyát, megkeresni a 60-as jelzésű busz indulási helyét és már indulhat is a kanyon felfedező kaland.

Alább megtalálhatjátok a legfrissebb menetrendet, amit találtam a 60-as számú buszhoz.

A buszmegállótól még egy rövid séta vár az idemerészkedőkre. A séta közben az ember megpillanthatja a kanyonban kialakult mesterséges tó okát. Ez nem más, mint egy duzzasztógát. A célja elektromos áram termelés, illetve a vízgazdálkodás javítása. Ha az ember kicsit tovább halad és eltávolodik a hatalmas beton építménytől, a szeme elé tárul maga a keskeny kanyon és a türkizkék vize. Több lehetőségünk is van a felfedezésére. Az első, amit mi is kipróbáltunk és totál megérte, az a rövid, kábé egy órás csónakos túra a kanyonban. Félúton, mielőtt a csónak visszafordul, kipajolják az utasokat a csónakból , hogy meglessünk egy cseppkőbarlangot. A barlangnak csak kis része van látogathatóvá alakítva, de az abszolúte kulturáltan lett kiépítve. Nem beszélve arról, hogy a hőség elől kifejezetten kellemes volt bemenekülni a hűvös barlangba. Bent nem voltunk egyedül. Új barátaink egészen nyugodtak voltak, nem zavartak sok vizet, miközben a barlang faláról csüngve néha pottyantottak egyet a már így is tekintélyes méretű guanó kupac tetejére. Denevérek. Persze nem az Ace Ventura féle óriás fehér színű bőregerek. Embereket nem zaklató apró teremtmények.

A csónakázás után beültünk a kanyon e szakaszán található egyetlen étterem teraszára elkortyolgatni egy kávét. Innen is kellemes látványt nyújtott a folyó áttetsző kék vize. A másik szuper lehetőség a kanyon felfedezésére egy séta a sziklák tövében. Egy keskeny kiépített sétaúton lehet bandukolni pontosan nem is tudom milyen hosszan, mert meg sem kockáztattuk végig sétálni rajta. Ezt az opciót is javaslom, kellemes és egyáltalán nem megerőltető élmény az árnyékban felfedezni a kanyont. Az egyedüli negatívum, ami nem csak a kanyont, de az egész várost is jellemezte, az a figyelmesen szétdobált szemét. Ügyeltek rá, hogy nagyjából mindenhova jusson. Sajnos ez ront az összképen. Pedig ez egy természetközeli hely, de a szétdobált műanyag üvegek, cigis dobozok, sörösdobozok és társaik visszahúzzák az embert a valóságba. Remélem látogatásunk óta javult a helyzet ilyen téren.

Összeségében mindenképp javasolt a kanyon meglátogatása és könnyedén beilleszthető a programba akár egy-két napos szkopjei „vakációzás” esetén is. Az említett kikapcsolódási módok mellet lehetőség van kajakot is bérelni a tóparton és végigevezni a kanyonban.

2. A Musztafa Pasa Mecset felkeresése

Macedónia lakosságának több mint egy-harmada muszlim hitű, így nem meglepő, hogy a törökkorból fentmaradt vallásgyakorlás céljából felhúzott épületek többsége ma is szép állapotban megtekinthető. Szkopje városában is temérdek kisebb-nagyobb, díszesebb és egyszerűbb mecset található. Mi ezek közül egyet csodáltunk meg tüzetesebben. Számomra ez volt életem első találkozása az iszlám vallással személyesen. Remélem nem az utolsó mecset, mert meg kell, hogy mondjam, még ennek a relatíve kicsi mecsetnek is lenyűgözött a szépsége és a hangulat, ami körül járta.

A Musztafa pasa mecset 1492-ben épült és a török kori bazártól és kőhídtól kb. 10 perces sétára fekszik. A főleg török kultúra által uralt terület egyik azon épülete ez, ami szinte teljesen sértetlenül átvészelte az 1963-as nagy földrengést, ami a város nagy részét elpusztította és nemzetközi összefogás kellett hozzá, hogy a rengeteg tető nélkül maradt ember ne váljon hosszú távon hajléktalanná. Mint Macedóniában sok másik mecset, ez is egy korakeresztény templom alapjára lett felhúzva. Mivel a történelem vasfoga kevés kárt ejtett az épületen, így ma is szinte teljesen eredeti állapotában tekinthetik meg az ide látogató turisták. Csupán egy 5 éves állapotmegőrzési munkálat zajlott itt, amit a török kormány finanszírozott. A közvetlen szomszédságban elhelyezkedő türbében találhatóak állítólag az építtető, Musztafa pasa, lányának földi maradványai. A mecset kertjében továbbá egy kis rózsáskert is helyet kapott.

A “személyzet” is csillagpos ötösre vizsgázott. Az úr, aki beengedett bennünket rendkívül kedves volt és látszott, hogy szívesen mutatja meg nekünk a 15. századi mecsetet. Utólag extra hálásak lehettünk a pénztáros krapeknak is, mert, ha ő nincs, minden bizonnyal ott hagyom a pénztárcámat, ami igen sok kellemetlenséggel járt volna. A belépő díja minimális. Könnyed sétával összeköthető a Törökkori kőhíd, Öreg-Bazár és a Kale erőd meglátogatásával.

3. Elveszve kóválygás az Öreg-Bazárban

A Balkán egyik legrégebben alapított bazárja. Az első említései a 12. századra tehetők, amikor a török hódoltság idején Szkopje kereskedelmi központjaként szolgált és e miatt gyorsan fejlődött. A török kor képviselői még a mecsetek, melyekből közel harminc számlálható csak a bazár területén belül. Ami számomra még érdekes volt, és előzőleg nem találtam információt róluk, azok a karavánszerájok amik fennmaradtak a bazáron belül. Nekünk úgy volt szerencsénk rálelni egy szerájra, hogy sutyiban hozzácsapódtunk egy turistacsoporthoz. Először nem esett le, milyen épületet nézünk. Utólag olvasva róla döbbentem rá, hogy mi ilyet is láttunk.

Érdemes egy kicsit elveszni a bazár területén, meginni egy kávét egy apró török kávézóban, nézelődni és élvezni a hangulatot. Ajánlom a ’Laci’ névvel illetett kávézót. Végül mi nem fogyasztottunk itt, de mikor a tulaj kikukkantott az utcára és észrevette, ahogy épp Laci nevű barátomnak lövök egy képet, egyből odakurjantott nagy mosollyal és tört magyarsággal, hogy „magyarok?”. Gondolom nem mi voltunk az elsők, akik ezzel a céllal álltunk meg bámészkodni. Mindenesetre kellemes emlék marad és a kávézó maga is rokonszenves volt, szerintem nem nyúl félre vele az ember.

A bazár belvárostól távolabbi végén található egy ma is működő piactér, ahol az ember tulajdonképpen az idomított patkánytól az okos tv-ig mindent meg tud vásárolni. Kis túlzással. Hagyományos piacról van szó, ahol élelmiszer mellet ruhát, elektronikai készüléket, dohányárut vehet is beszerezhetünk, ha erre vágyunk éppen. Egy fura fószer standjánál pl. teljesen nyíltan, más emberekben kár okozására alkalmas eszközöket véltem felfedezni, miközben két rendőr fütyörészve sétált el a stand mellett. Ebből arra következtettem ez itt teljesen normális. Nem kertelek viszont. Ez volt az első és az utolsó hely Macedóniában ahol egy picit, tényleg csak minimálisan,  elveszett a biztonságérzetem. Eléggé zsúfoltak tudnak lenni az utcácskák a sorok között és enyhén gyanús küllemű alakok is megfordultak itt. Valószínűleg csak én nagyítottam fel a problémát, mert senkitől nem olvastam még olyat, hogy anyagi kár áldozatává vált volna itt sétálva, de mindenesetre a hátizsákra érdemes egy fokkal jobban odafigyelni ezen a piactéren. Alapvetően Szkopjét és Macedóniát is rendkívül biztonságosnak találtuk és pozitívan csalódtunk. Párszor a leckét is megtanultuk, miszerint „ne ítélkezz a külső alapján”.

A bazár területén számos jó étterem és cukrászda is fellelhető amik alacsony áron terjesztik a helyi gasztronómia ékességeit. A cikk végén olvashattok egy pubról ami minket teljesen elvarázsolt.

4. Séta a Macedónia téren és környékén plusz andalgás Vardar folyó partján

Szkopje fő nevezetességei tulajdonképpen egy kicsi körben helyezkednek el, melynek egyik pillére a Macedónia-tér, közepén a lován kardjával büszkén hadonászó Nagy-Sándorral. A szobor méretei tekintélytparancsolóak. És ez nem az egyedüli szobor, vagy múzeumnak helyet adó épület, amiről ez elmondható. Számomra itt ütközött ki leginkább Szkopje belvárosának kontrasztos utcaképe. Óriási hellén hősöket ábrázoló szobrok, rengeteg méretes szökőkút, giccses hidak és hatalmas számomra szintén tólzottan csillivilli épületek. Ez mind a 2014-ben befejezett városközpont fejlesztő program keretein belül valósult meg. Ott tartózkodásunk alatt arról győződtem meg, annak a nem kis összegnek, ami ebbe a projektbe lett fektetve, lett volna jobb helye is.

A Vardar-folyó partján közelítve a városközpont felé, egy igen furcsa, szinte bizarr kép tárul a bámészkodó szeme elé. Hatalmas, aranyozott díszítéssel megtoldott neo-reneszánsz épületek és a nagyjából fél méter mély folyó szélére telepített karikatúrába illően megformázott nagy fából készült hajók egyvelegére először nem találtam igazán szavakat. Nem állítom, hogy nem különleges. Viszont azt sem, hogy szép. E mellett az utcák sajnos rendkívül szemetesek, míg az utcai kukák fedői felhajtva állnak éjjel-nappal, így a szagok sem túl kellemesek, főleg ha a nyári hőmérséklet még rásegít a dologra. Voltak részei a bevárosnak, ahol ennél jobb volt a helyzet, de összességében az utca tisztasága csalódás volt. A főtér mellet a folyón átívelő török kori kőhíd a centrum egyik legszebb eleme szerintem. Kellemes élmény átsétálni rajta. A folyóparton található néhány múzeum is. Mi mindössze egyet látogattunk meg, a régészeti múzeumot az egyik hatalmas csicsás épületben. Rengeteg értékes kincs volt kiállítva. Talán túl sok is. Az volt az érzésem kicsit, hogy szinte válogatás nélkül minden talált leletet  összecsapva rendszereztek és behajigáltak a múzeumba. Aki igazán elhivatott történelemrajongó annak ajánlom, más valószínűleg unalmasnak találná.

Érzem, nem festettem igazán csábító képet a város ezen részéről, de ez csak a személyes véleményem. Ez senkit ne riasszon el a Macedónia-tér és a Vardar folyó partjának felfedezésétől. Mint írtam, különleges látvány és lehet másnak jobban tetszik majd.

5. Szkopjei panoráma a Kale Erőd falairól

Szkopje erődje a folyó partján, a bazár fölött magasodik. Könnyedén belefér egy belvárosi sétába. Amiért mindenképp érdemes felmászni a középkori erődfalakra, az a panoráma. Ilyen szemszögből csak innen látható Szkopje. Sajnos az erőd látott már szebb napokat is. A falakat szépen rendbe hozták, azonban az erőd belső tere be volt nőve engem fejtetőmig ellepő növényzettel. Nem mentünk a magas fűbe… Az elhanyagoltság remélhetőleg csak átmeneti állapot és mire ti érkeztek Szkopjéba már nem lesz szükség macsetéra, hogy sétáljatok egyet az erőd belső füves parkjában

6. Emberi önfeláldozásról és önzetlenségről tanulás a Teréz Anya emlékének szentelt múzeumban

Egy apró, de különleges múzeum Teréz Anya emlékháza. Bezony, Teréz Anya Szkopjéban látta meg a napvilágot, azonban albán származású. Számomra ez totál új információ volt.  A bevárosban helyezkedik el, – mint majdnem az összes listán szereplő látnivaló – így villámgyorsan elérhető gyalog is. Mi csupán kívülről csodáltuk meg az épületet és Teréz Anya szobrát, de több blogon is az erősen ajánlott attrakciók közé sorolták, így nem hagyhattam ki a listáról.

7. Libegőzés a Millenium Kereszthez

A város mellett magasodó hegy tetején egyfajta őrszemként figyel a Millenium Kereszt. A kereszt és a kilátó legturistabarátabb és látványosabb megközelítése a libegőzés. A libegő legegyszerűbben busszal érhető el. Ehhez mindössze annyit kell tenni, hogy elzarándokolunk a már említett központi buszpályaudvarra, ahol megpróbáljuk megtudakolni helyiektől, vagy pénztáros néniktől honnan indul a ’Millenium Cross’ nevű busz, elvileg 60 percenként közlekedik. Pontosabban:

Buszpályaudvarról: / 8:20 / 09:20/ 10:20 / 11:20/ 12:20 / 13:20 / 14:20 / 15:20
Libegőtől: 9:40/ 10:40/ 11:40/ 12:40/ 13:40/ 14:40/ 15:40/ 17:00

A menetrend és jegyárak változhatnak így senkinek nem árthat, ha a buszpályaudvaron kérdezősködik kicsit. Egy kétemeletes, Londonból ismerős ’double-deckerre’ kell számítani. A buszsofőrnél lehet jegyet vásárolni, ami 50 MKD-t kóstál (~260 HUF). Innentől már pofonegyszerű. Nagyjából 30 perc múlva a busz megérkezik a libegő kiinduló állomásához, ahol 120 MKD-ért (~620 HUF) lehetséges retúrjegyet váltani a libegőre. A hátralévő feladat: élvezni a kilátást. Csupán érdekesség, de a kilátó és a kereszt egyébként 1066 méter magasan fekszik.

Vakmerőbbeknek alternatív megközelítési lehetőséget kínál a Vodno hegy számos túraútvonala, amiket követve egy izzasztó séta végén le lehet tekinteni a Millenium Kereszt tövéből a városra.

8. Párizs és London a Balkán szívében

Helyenként teljesen váratlan meglepetéseket tartogatott számunkra Szkopje. Ilyen volt a 2014-es városfejlesztési projekt keretein belül felhúzott diadalív is, amely párizsi haverjára hasonlít, illetve a forgalmas sugárutakon fel s alá rohangáló piros doubledeckerek, melyekre az ember azt hinné, hogy London sajátosságai.

+1 Kevésbé közismert látnivaló

Érdemes visszacsöppenni kicsit 1963-ba, avagy meglátogatni a régi romos városi vonatállomást és az órát a főbejárat felett, ami megállt a földrengéskor, így ma is azt az időt mutatja, amikor a katasztrófa megtörtént. Az épület egyik fele teljesen összeomlott, ami elevenen jelzi a földrengés pusztítását a mai napig. Ha információm igazak, ma városi múzeum üzemel az épületben, melynek fő témája a földrengés okozta károkbólból való talpraállás és a katasztrófa előtti Szkopje sajátosságai.

A régi állomás könnyűszerrel felkereshető mindössze a két lábunkat használva. A Macedonia térről a Macedonia Boulvard-ra fordulva egyenesen kell sétálnunk kb. 10 percet és máris láthatóvá válik az épület és az óra.

Cím: Ss Cyril & Methodius, Skopje 1000, Macedonia

EXTRA – Egy-két remek hely arra az esetre, ha legurítanál vagy harapnál valamit a város felfedezése közben és néhány tipp gasztronómiai élmény vadászathoz

1. Old-Town Brewery

Fantasztikus. Egy étteremként indult kézműves söröző, ahol a mai napig lehet harapni ezt-azt a sör mellé.

Az Airbnb host-unk ajánlotta számunkra ezt a helyet. Túlzás nélkül mondhatom, remek hely. Napirendre is került, ám egészen pontosan nem tudtuk mire számítsunk itt. Délután három óra körül járhatott, mikor úgy döntöttünk, hogy most megpihennénk kicsit és megkóstolnánk egy-két finom macedón sört. Mikor beléptük, a modern, ízléses és kreatív belső térből már sejtettük, jó helyen járunk. A pubban csak helyi törzsvendégek voltak éppen, – koradélután ez mondjuk inkább megnyugtató volt, mint sem baljósló – akik a tulajjal beszélgettek a pult körül. A tulajdonos amint beléptünk odalépett hozzánk és megkérdezte miben segíthet. Mondtuk sört szeretnék kóstolni. Erre ő, hogy akkor helyezzük kényelemben magunkat az árnyékos kerthelyiségben, ezzel elviharzott. Tizenöt perce törtük a fejünket mi fog elénk kerülni, amikor megláttuk a 6 db 3 dl sörös poharat, tele különböző sörökkel, amivel kedves vendéglátónk éppen felénk tartott. Szeretjük a sört. A különleges „kézműves” söröket pedig még annál is jobban. De ez egy kicsit váratlanul ért. Utoljára reggel nyolc óra körül burkoltunk valami reggeli szerűséget, majd egészen eddig a 35 fokban sétálgattunk és ekkor elénk tolnak majdnem két liter sört. Némelyik igen ütős volt ráadásul. Nem terveztük, de végül némi elemózsiát is rendelni kellett. Így utólag nem probléma, hiszen mikor nektek ajánlom a helyet legalább nem zsákbamacskát árulok. Valószínűleg ez így volt eltervezve a tulaj részéről. Végül így jóval többet is költöttünk itt, mint terveztük, de igazából utólag az egyik legkellemesebb emlékünkké vált.

Erősen ajánlott a hely.

Röviden a sztori vége: kicsit becsíptünk. Röviden a folytatása: ezért innen hazafele andalogva beültünk egy totál átlagos kávézóba, hogy majd egy jó erős espresso segít a dolgon. Hozzászokva az otthoni átlag kávéfelsoroláshoz, berendeltem az itallapon szereplő első kávéfélét. Hiba volt. Mikor Anna belekortyolt észlelte, hogy milyen szuper narancsos íze van a kávénak. Csekkoltam az itallapot. 4 cl cointreau volt az alapja. Nekem egészségügyi okokból nem kéne röviditalt fogyasztanom, így Anna beáldozta magát és megitta mind a két kávét. Kicsit beütött szegénynek, de épségben hazajutottunk.

2. További tippek gasztrónómiai élmények vadászatához

Az első ilyen tippem az lenne, ami nekünk is működött egész Macedóniában. Kérdezősködjetek a szállásadótoknál/ hotelnél, hogy melyik helyeket ajánlják. Valószínűleg tudnak említeni minimum egy-két helyet minden ami passzol a büdzséhez.
Kettes számú tipp. A világon mindenhol feltűnő, ha egy étteremben sokan vannak, nagy a nyüzsgés. Ez itt sincs másképp. Főként azokat a helyeket lessétek olcsó, helyi ételek után kutatva, ahol hangosan csacsogó helyiek étkeznej. Ott tuti találni remek balkáni ízkombókat. Persze aki igazán minőségi és különlegesebb fogásokra vágyik az is megtalálja a maga helyét Szkopjéban, nem kell ettől tartani.

Ezen kívül, az alábbi angol nyelvű blogon számtalan helyiek, vagy turisták által „vizsgáztatott” és jól teljesítő kajáldát találhattok. Nemzetközi ízek közül leginkább a pizzát vagy egyéb olaszos ízeket lehet fellelni. Saját észrevételeink alapján legalábbis.

Praktikus infók

Közlekedés

Tömören a helyi tömegközlekedésről. A reptérről könnyedén be lehet jutni a központba. Egész nap nagyobb időközökkel közlekednek buszok (egyes számú busztársaság mentrendje; kettes számú busztársaság mentrendje) , igaz, mikor mi érkeztünk május utolsó napján, az utolsó busz már jóval az előtt távozott, hogy gépünk földet ért, így a szállásunk által biztosított reptéri fuvart vettük igénybe. A buszos verzió olcsóbb alapvetően, viszont ha valaki nagy csomagokkal van felszerelkezve, akkor érdemes megfontolni a taxizást. Ebben az esetben nem áll fent a veszélye, hogy a helyenként körülményes városi tömegközlekedést is igénybe kell még venni, mert háztól házig közlekedhet az ember. A reptérről a városba kb. 15 eurot kostál egy taxizás, míg a busz kb. 150-180 dínár (~750-1.000 HUF).

Rövid taxis kitérő. Nem számít ritkaságnak, hogy maszek taxisok szólnak oda az embernek, azt ajánlgatva, hogy elviszik az embert olcsón ide-oda. Szkopjéban ezt nem ajánlom. Biztosan van köztük totál becsületes, de több lehúzós esetet olvastam már. A hivatalos taxi társaságokra érdemes fókuszálni.

Harmadik közlekedési opció lehet még az autóbérlés. Mi nem vettük igénybe (jogosítvány híján rizikós lenne), de egy villámgyors kereséssel legalább 5-6 autóbérlő céget találtam követlenül a reptér mellett, így biztos vagyok benne, hogy könnyedén megoldható ez a verzió is.

A városi tömegközlekedés is relatíve színvonalas. A belvárosban könnyedén ellavírozik az ember. Ami trükkösebb egy fokkal, az a jegyvásárlás. Pontosabban a jegyek „feltöltése” egy kártyára (kép a kártyáról) amit az ember lecsippant a helyi buszokon.

A legegyszerűbb megoldás erre a buszpályaudvar meglátogatása, és azon belül is a helyi buszoknak kialakított terminál (mert a távolsági buszpályaudvar a közvetlen szomszédságban található és ez számunkra pl. olyan összezavaró volt, hogy majdnem lekéstük a buszunkat), ahol egy jegypénztárrá átalakított, kerék nélküli régi sárga buszt kell keresni. A trükkös benne az, hogy ránézésre eléggé nehéz ezt megállapítani a kis sárga buszról. Nekünk meg is haladta képességienket. Egy cukorfalat wc-s néni kedvességére és a vele eljátszott activiy mutatványra volt szükség, hogy jegyet tudjunk vásárolni. A leselejtezett busz mindkét oldalán be lehet mászni és bent üzemel a jegypénztár, ahol a leleményes turista (vagy helyi) megvásárolhatja a kártyát és feltöltheti azt pénzzel. Minden buszon való lecsippantásnál levon 30 MKD-t (azt hiszem), de pontosabb információért érdemes kicsit faggatni a jegyeladót. Ez olcsóbb, mint a másik verzió, amikor az ember a sofőrnél vásárol jegyet. Ha működik még egyáltalán ez a módszer. Több blogon is olvastam, hogy a pórul járt utazónak nem sikerült a buszsofőrnél jegyet váltani. Én mindenképp az előre vásárolt kártyás opciót javaslom. (képet beszúrni a kis sárga cuccról + linkek helyi buszokhoz!!!) Informálódni a helyi menetrendekről nem egyszerű, így turistaszezonon kívül belefuthat az ember olyan kellemetlen szituációkba, hogy a buszpályaudvaron közlik, hogy a busz nem közlekedik a kinézett úticélig. Az egyik legegyszerűbb, mégis eggészen hatásos módszer a Google Maps használata. Ha az ember kinézi hol található a megnézendő akármi, akkor a térképen képes megtalálni a legközelebb eső buszmegállót is. Ezután egy klikk a buszmegálló ikonjára a térképen és kidobja az ott megálló buszokat. Ezután már nincs más dolgunk, mint megtalálni honnan indul a busz. A legkézenfekvőbb kiindulási pont szerintem a fő buszpályaudvar, de ugyanezzel a térképes módszerrel a szállásunkhoz legközelebb eső buszmegállót is le lehet csekkolni és összekapcsolni a dolgokat.

Árak általánosságban

Alapvetően Macedónia egy olcsó ország. Az élelmiszer árak és közlekedés költsége általánosságban fele vagy két-harmada a magyarországinak. Ez variálódhat kcisit régiónként gondolom. Szkopje talán egy fokkal drágább volt, mint Ohrid. Az egyedüli hely, ahol hazai árakkal találkoztunk egy puccosabb étterem volt, ami a monopol helyzetével visszaélve megtehette, hogy egy fokkal borsosabb árakkal operál. A dohányáru és alkohol szintén jóval alacsonyabb árakon elérhető, bár ezt nem személyes tapasztalatból tudom.

Összegzés

Szkopje ugyan nem a világ legszebb és legturistacsalogatóbb városa első ránézésre, mégis azt mondanám, hogy aki Macedóniában jár, egy-két napot mindenképp szánjon rá. Jól elrejtve, de szuper és nagyon szép dolgokat láthat, tapasztalhat az ember Macedónia pindurka fővárosában.

UPDATE

Az egész cikkben Macedóniaként neveztem az országot. Politikai okok miatt ezt illik korrigálnom, ugyanis hivatalosan most már Észak-Macedónia néven fut az állam. A jövőben a Macedónia nevet egyedül Görögország egyik északi régiója birtokolja.

Köszönjük, hogy vetted a fáradtságot és végigolvastad cikkünket Szkopjéról! Legyen szuper élménydús a következő utazásotok! 🙂