Røros – a mesébe illő egykori bányászvároska

Trøndelag megye, akárcsak Norvégia legtöbb része, tele van felfedezésre váró természeti csodákkal és mesébe illő kis városkákkal. Az elmúlt hétvégén az utóbbi kategóriából volt szerencsénk meglátogatni egyet, nevesen a svéd határ mellett fekvő Røros városát. Ráadásul mindezt elég kedvező áron. A diákélet pozitív oldala újfent. Szemezgettünk már egy ideje Rørosal és szerettük volna megnézni a minden februárjában megrendezésre kerülő ’Røros Martnan’ nevű vásárt/ esemény sorozatot. Sajnos decemberben realizálnunk kellett, hogy a vonat viszonylag drága (diák büdzséhez mérve) és minden elérhető árú szállás foglalt már. Nem sokkal később, nagy szerencsénkre, ráleltünk egy nemzetközi diákszervezet által összerakott egy napos útra. Reggel 7-kor indulás saját busszal, este 8-kor hazaérkezés. Tökéletes opció volt. Lássuk hogyan sült el a túra és ti hogyan juthattok el ide, illetve miket érdemes megnézni a környéken.

Røros városa szerepel az UNESCO világörökséglistáján. Igen, az egész város. Nem véletlenül. Az egykori rézbányászatra épülő kisváros szinte mit sem változott azóta, hogy a hányatott sorsú bányászok családjaikkal élték itt mindennapjaikat. Színes fa házikók mindenfelé a dombra épült településen.

Számunkra az első állomás maga az egykori bánya volt, ahol szervezett túra keretében volt szerencsénk felfedezni a bányarendszert. Új és érdekes élmény volt, amin nagyot dobott a remek túravezetőnk, aki rettentő jól mesélte el a bánya 300 éven átívelő történelmét. Váratlan plusz volt a guide-unk „magánkoncertje” a bánya egyik termében. A terem valószínűleg egy ideje erre a célra volt használva, így egy kis nézőtér székekkel és egy apró színpad is helyet kapott itt. Miután helyet foglaltunk, megkérdezte a pödört bajszú, haját copfban hordó srác, hogy van-e kedve valakinek tesztelni az akusztikát. Mivel önkéntes jelentkező nem volt, feláldozta magát. Nem bántuk. Naggyon durván jó hangja volt és mivel erre senki nem számított, így talán ez még egy fokkal nagyobb ovációt váltott ki. A bányában körülbelül egy órát töltöttünk el, majd visszamásztunk a buszokra és a városközpont felé vettük az irányt.

A városka szélén az egykori bányászat mellékterméke ma is hatalmas halmokban áll az egykori réz finomító épülete mellett, amely ma bányászati múzeumként funkcionál.

Az egykori épületek nagy része is megtekinthető, közte a finomító melletti két kis utcácskán álló egykori bányászok házaival. Feltűnő, hogy míg a városközponti épületek színesek és helyenként díszesek, ezek a házak nincsenek lefestve és semmiféle díszítést sem találhatunk rajtuk. Egyik másik házikó a mai napig lakott. Ezt kedvesem, Anna realizálta amikor 2018 őszén egy régészeti terepgyakorlat keretein belül itt járt. Be-bekukucskált az ablakokon a régi házakba, míg nem az egyik ablakon keresztül egy morcos idős hölgy nézett vissza rá a hintaszékéből. Azóta is kísérti az élmény… 🙂

A dombtetőn áll a templom, amelynek tornyán szintén a bányászatra utaló szimbólum látható. Úgy tűnik itt valóban minden a bányászat körül forgott. Az alapvetően békés utcácskák azonban ma tele voltak nyüzsgő embermasszával és árusokkal. Amikor Anna itt járt ősszel, akkor egy egészen más képét láthatta Rørosnak. Most sokkal inkább egy vibráló kisváros benyomását keltette. Ez azonban csak a vásár négy napja alatt van így, valószínűleg a kb. ötezer helyi lakos nagy örömére. A vásár helyenként elég érdekes portékákat is felvonultatott, de ami sokkal fontosabb, hogy a híres helyi kézműves ipar és tejtermékekkel operáló kistermelők is jelen voltak. Ezek közül érdemes csemegézni, mert nagyon szép fazekas termékeket lehet találni. E mellett minden norvég vásár klasszikusa, és így van is lehetőség válogatásra, a rénszarvas burger karamelizált hagymával megpakolva, esetleg egy kis áfonyaszósszal felturbózva. Ebben az esetben ebédre mi is bevállaltunk egyet.

Ahogy a nap kezdett egyre inkább lebukni a horizonton, úgy lett egyre hangosabb a vásár az akevittől becsípett norvégoktól. Este valószínűleg ismét egy másik arcát csodálhatja meg az ember a városkának… 🙂

Røros egyébként télen-nyáron kedvelt belföldi desztináció mind a norvégok, mind külföldiek körében. Számos tevékenység vár kipróbálásra a bányászati múlt maradványainak felfedezése mellett is, így például a téli szezonban a kutyaszánozás, vagy a talán még egy fokkal extrémebb rénszavasszánozás. Továbbá évszaktól függetlenül megéri meglátogatni a már említett bányászati múzeumot is. Ezen kívül szintén érdemes felkeresni a fazekas műhelyet, ahol az ember elcsípheti a mestereket munka közben, miközben informálódhat a régió kézműves iparáról.

Nyáron lehetőség van túrázni a közeli nemzeti parkokban ahol testközelből csodálhatjuk meg Norvégia csodálatos természeti adottságait. A környék ráadásul egy fokkal gazdagabb élővilággal rendelkezik, mint az ország túlnyomó része.
Røros tartogat számunkra néhány pocakmelengető élményt is. Az egyik egy rettentő elbűvölő nagyon régi kávézó/ étterem a városközpontban. Ez a Kaffestuggu. A hagyományos norvég kávézó elemek vannak jelen, mint pl. a waffel, kanelbolle házias kiadása, míg maga az épület és annak kisugárzása ami különlegessé teszi az élményt. Mi imádtuk. Ezen kívül találunk itt helyi sörfőzdét és annak pub-ját és házifinomságokat áruló pékséget is.

Szuper egy napos utazás volt. Ajánlott. Røros alapvetően könnyedén megközelíthető Trondheimből vonattal, vagy a helyi tömegkölekedési társaság (Atb) buszával is.

Köszönjük az idődet amit ránk fordítottál! Reméljük egyszer személyesen is lesz lehetőséged meglátogatni Røros mesés kis városkáját. 🙂 Ha det bra!