Fekete arany – az olajbumm Norvégiában

A mai Norvégia arculatának megértéséhez rettentő fontos topik. Nehéz röviden leírni mekkora hatása volt az első olajmezők felfedezésének a norvég gazdaságra és ezzel együtt az emberek hétköznapjaira. A mai jóléti állam alapjait egyértelműen az olajnak és földgáznak köszönheti a skandináv ország. Jelenleg Norvégia a 8. legnagyobb olaj-, és a 3. legjelentősebb földgáz exportőr a világon.

A kezdetek

A sztori kezdetéhez viszont vissza kell ugranunk 1959-be. Hollandiába egészen pontosan. A világot futótűzként járja be a ma is aktív Groningen földgáz mező felfedezése az európai kontinentális self alatt. Ahhoz képest, hogy egy évvel ezelőtt, 1958-ban a Norvég Geológiai Intézet azt jelentette a kormánynak, hogy a Norvégiához tartozó kontinentális talapzat valószínűleg nem gazdag természeti erőforrásokban, ekkor éppen mindenki azt pedzegeti, hogy vajon a holland forrásoktól északabbra is találhatóak-e fosszilis termszeti kincsek.

Ennek megfelelően egy amerikai cég, a Philips Petroleum ajánlatot nyújt be a norvég államnak 1963-ban. Az Északi-Tenger norvég felségvizein található erőforrások teljes kutatási és kitermelési jogaiért. Cserébe havi 160.000 USD-t ajánlottak. Hatalmas fogás. Lehetett volna. A norvég hatóságok visszautasították az ajánlatot. Egyértelmű monopol helyzetbe került volna a cég és ez kicsit sem kedvezett volna a norvég gazdaságnak hosszú távon.

A probléma az volt, hogy ekkor még rettentő kevés olajipari szaktudás halmozódott fel Norvégiában. Éppen ezért lépésről lépésre kellett haladni és közben aktívan tanulni.

Az első lépés az volt, hogy Norvégia kihirdette szuverenitását a Norvég kontinentális self felett. Nagyon fontos volt, hogy a többi ország elismerje, hogy bármilyen erőforrás, amit itt találnak, az a Norvég állam tulajdonát képezi. Miután tisztázták a határokat az Egyesült Királysággal és Dániával, felosztották az Északi-Tenger norvég vizeit számozott, egységes méretű szektorokra. Ezekre a szektorokra hirdettek (ma is így működik a rendszer) meg licenszeket, amikre pályázhattak cégek. De fokozatosan tették mind ezt. Egy körben egyszerre csak néhány terület licenszét piacra dobva.

Az első években, amikor még nem volt norvég olajcég, kizárólag külföldi nagy cégek pályáztak. Az első jelentős (korábban is fedeztek fel egyet, de ott nem kezdték meg a kitermelést gazdasági okok miatt) olajmező felfezdezése a korábban említett Phillips nevéhez fűződik. 1969-ben jött az értesítés, hogy olajat találtak a norvég self alatt. Az 1971-ben megnyíló Ekofisk olajmező a világ egyik legnagyobb offshore olajmezejének bizonyult és a kitermelés azóta is töretlenül zajlik. Tulajdonképpen ekkor indult be a gazdasági felvirágzás Norvégiában.

További olajmezőket fedeztek fel a következő években. Első körben a legígéretesebb területekre adott el licenszet a norvég állam, így nem volr meglepő, hogy ekkor bukkantak fel meghatározó olajmezők. Ezek a mai napig rettentő fontosak a norvég gazdaság számára.

Meghatározó döntések

1979-ben aztán a kontinentális self északabbra fekvő részeit is megnyitották feltérképezésre. 1993-ban indult az első kitermelés a Norvég-tengeren, majd 2007-ben elkezdett folyni az olaj a Barents-tengeren is. Mindeközben norvég cégeket is egyre jobban bevontak a folyamatokba. 1972-ben alapult meg a Statoil (ma Equinor), az állami olajcég. E mellett az állam határozatot hozott, mi szerint minden licensz esetében 50%-os részesedés jár a Norvég államnak. Ezzel az olajból befolyó profit jelentős részét az országban tartva, attól függetlenül, hogy azt milyen cég termeli ki. Egy újabb nagy húzás a döntéshozóktól. 1985-ben kicsit változtattak ezen a rendszeren. Ezek a döntések mind jól mutatják, hogy mennyire tudatosan, hosszú távra gondolva kezelték az újonnan felfedezett brutál értékű természetű erőforrás kitermelését.

Egy másik remek példa a jó hózásokra a ’Government Pension Fund Global’ (GPF-G) felállítása, ami korábban Oil Fund néven volt ismert. Az olajpiac igen érzékeny tud lenni váratlan, hirtelen eseményekre és egy olajra alapuló gazdaság elég gyorsan bajban találhatja magát. A GPF-G lényegében egy befektetési alap. Az olajból befolyó profit egy részének külföldön való befektetésére. 2017-ben 1 trilliárd USD értékű tartalék halmozódott fel a GPF-G-ben. Nagy részt részvényekben. Európa összes részvényének például 2.3%-át birtokolta a közvetve a norvég állam. Ezzel a kontinens legnagyobb részvényese.

Ez a back-up terv 2016-ban bizonyította hatékonyságát, amikor a globális olaj árak esése okozta válság miatt – legelőször a megalapítása óta – a norvég állam leemelt csekély 780 millió USD-t a számláról, hogy tompítsa az olajkrízis negatív hatásait. Sajnos így is rengetegen vesztették el munkájukat az olajiparban. Például Édesapánk is, akinek foglalkoztató cége a kezdeti hét-nyolc irodából 2016 végére csak egyet tartott meg, 90%-ban norvég alkalmazottakkal.

A norvég állam javára szóljon, hogy konkrétan határozattal szabályozzák, hogy a GPF-G nem birtokolhat részvényeket olyan cégekből amik bizonyítottan jelentős kárt tesznek működésükkel a természetben. Dohánycégek pölö. 2019-ben egészen odáig mentek, hogy eladják az olajcégekben való részesedéseiket és ezentúl nem fektetnek olajcégekbe. Egy-két kivétel pl. a BP vagy a Shell, amik aktívan fektetnek jelentős összegeket megújuló energiaforrásokba.

Bár mindez kicsit képmutatónak tűnhet egy főként olajiparra alapuló ország esetében, de Norvégiában tényleg jelen van egy erős etikai kötődés a természet megóvásához, ami hosszú távon az ország célja. Sajnos nem lehetséges egyről a kettőre leállítani az olaj kitermelését és exportálását. Ez nem segítené, hogy Norvégia végső soron elérje a kitűzött céljait a klíma változás és természetvédelem terén. Ha nem Norvégia, akkor más termelné ki az olajat, akik kevésbé tudatosan cselekszenek a globális természeti és szociális problémák megoldása érdekében.

Hatásai az emberek hétköznapjaira

A ’60as években, amikor felfedezték az első olajmezőt a norvég kontinentális talapzatban senkinek sem volt arról fogalma, hogy mennyire drasztikus változást fog hozni ez az eddig szerény gazdasági erővel bíró skandináv országnak. Egy dinamikusan fejlődő, modern, haladó felfogású jóléti állam alakult ki. Ettől függetlenül a lehetőségekhez képest úgy érzem szerényen élnek a norvég emberek. Nem szeretik a rongyrázást és a kirívó dolgokat. Ami szimpatikus. Sanszos, hogy a jómód és a konstans anyagi biztonság is hozzájárul valamilyen mértékig a nyugodt légkörhöz ami az országra és a norvég emberekre jellemző. Ettől függetlenül vannak negatív hatásai is a relatíve újonnan jött gazdagságnak.

Az újabb generációknak már nem sok fogalma van arról, mi az a nélkülözés. Ennek pár negatív következménye az esetenkénti mértéktelen étel pazarlás. Bár vannak törekvések a kormány felől ennek javítására. És igen ez valamilyen fokig mindenhol jelen van a világon, de úgy érzem itt nagyobb méreteket ölt, mint Magyarországon például. Bár vannak törekvések a kormány felől ennek javítására. A betört 2 hetes iphone-ok sem ritkák, mivel “felesleges rá vigyázni, bármikor kaphatok újat”. Persze ezek nagy általánosítások. Amik nem mutatják teljesen helyesen valós képet. Vannak kivételek egyértelműen.

Igaz, van ami sosem változik… Ahogy egy norvég könyvben olvastam: „Norvégia az olaj bumm előtt egy szegény, halon és krumplin élő ország volt, ma pedig egy gazdag, halon és krumplin élő ország”. Eleinte azért mert ezekhez az alapanyagokhoz volt a legkönnyeb hozzáférni, ma pedig szimplán azért, mert a gazdagság nem változtatja meg azt, hogy honnan jönnek és mit szeretnek. Az olaj felfedezése ide vagy oda, van, ami nem válzotik.

Néhány érdekes tény a norvég olajiparról

• 2019 végén 87 működő olajmezőn zajlott kitermelés a Norvég kontinentális talapzaton.
• 95 további – főleg apróbb – felfedezett olajmező vár feltárásra a következő években.
• Az elmúlt év zárásakor 38 különböző kutatással és kitermeléssel foglalkozó cég volt jelen a norvég vizeken működő olajmezőkön.
• A szakemberek úgy becsülik, hogy az összes olaj és földgáz kábé 48%-a lett kitermelve eddig. Nem tudom mennyire pontosak ezek a becslések, de míg a forrás ezt jó hírként közli, belegondolva, hogy ez a mennyiség 50 év alatt lett kitermelve, azt jelenti, hogy magas éves termelés mellett nem húzza túl sokáig az ország olaj és földgáz készlete.
• Összesen 8800 km-nyi olaj és gázvezeték lapul a tengerfelszín alatt. Ez kábé a Budapest – Tokyo távolságnak felel meg.
• 2017-ben, becslések alapján közel 225.000 embert foglalkoztatott a norvég olajipar. Ez több, mint Debrecen lakossága. Azóta évről évre csökkent ez a szám.

A borítóképet csórtam: www.norskpetroleum.no/en/

A cikkben leírt infók elsőszámú forrása: www.norskpetroleum.no/en/