Norvég nemzeti ünnep? – naná! Ez május 17.-e.

Általánosságban elmondható szerintem, hogy a legtöbb nemzetnek meg vannak a saját egyedi ünnepei, amit a saját történelmük, kulturális hátterük formált. Brazíliában a Rioi karnevál, Írországban a Szent Patrik nap. Norvégia válasza? Május 17.! Az első alkotmány 1814-ben történt kikiáltásának megünneplése. Ma ennél azonban jóval többet jelent a norvég emberek számára ez a nap.

Történelmi háttér

1814. A napóleoni háborúk végeztével Svédország a győztes félen találta magát, míg a Dán-Norvég királyság az ellenkezőn. A békeszerződések egyik pontjaként Svédország „megkapta” Norvégiát. Ezt viszont a dán koronaherceg nem teljesen így gondolta és egy megmozdulást kezdeményezett norvég vezető politikusok bevonásával. A fő motiváció az volt, hogy idővel Norvégia újra egyesülhessen Dániával. Ennek az lett a következménye, hogy 1814. május 17.-én Eidsvoll városkájában kikiáltották a norvég alkotmányt. Ez az egyik legkorábbi ilyen típusú dokumentum Európában. Az alkotmány nem jelentett egyet teljes önállósággal. A Svéd-királyság ennek hírére gyorsan mozgásba helyezett egy hadsereget és a mindössze 19 napig tartó Svéd-Norvég háború keretében erőszakkal vette uralom alá az országot. A furmányos norvég vezetők azonban meg tudták győzni a svéd uralkodót, hogy némi módosítással ugyan, de megtarthassák az alkotmányt. A svéd király a béke fenntartásának érdekében belement az turpisságba. Viszont május 17.-e ünneplését betiltotta. Egészen fia trónra kerüléséig így is maradt, aki újra engedélyezte a békés ünneplést. Ez így is ment tovább a II. Világháborúig, amikor Németország megszállta Norvégiát és betiltatta az ünnepet néhány egyébként sem túl vidám évre.

Május 17.-e mai arca

A több mint két évszázados ünnep mára kissé másképp zajlik, mint az alkotmány megalapításának idején. Mai formájában egy egész napos vidám fesztivált kell elképzelni. A nagyobb városokban ágyúdörgés jelzi a móka kezdetét. Közös családi/ baráti reggelivel indul a nap. Ekkor minden féle finomság kerül az asztalokra. A menüt befolyásolhatja kissé a földrajzi elhelyezkedés. A tenger mentén hagyományosan gyakoribb a füstöltlazac asztalra kerülése, míg a szárazföld belsefejé közeledve nagyobb arányban kerül elő birkahús például. Bár ezt a kontrasztot személyesen még nem teszteltük le. Napjainkban sajnos brutál mennyiségben kerül elő gyorskaja is. Alapvetően a hotdog az egyik slágere a napnak.

Reggeli közben a pezsgő is előkerül. Délután kezdődik a ’rendes’ felvonulás, amikor helyi szervezetek, sportegyesületek, cégek, tűzoltók és rendőrök vonulnak a városok utcáin. A település méretétől függően a pár tíz embertől a tízezres tömegekig változhat a felvonulók száma. Természetesen Osloban zajlik a legnagyobb volumenű esemény. Itt rengetegen vonulnak norvég zászlókat lengetve a kezükben. Jutalmuk pedig egy baráti integetés a királyi családtól. A felvonulás minden évben a palota előtt halad el. Persze nem csak úgy rongyosan vonulnak a jókedélyű norvégok.

A 20. század elején alakult ki a ’bunad’ (ejtsd: bünad) koncepciója. Ez tulajdonképpen egy régiónként változó népviseletet takar. Millió féle mintával és színben lehet kiszúrni bunadokat május 17.-én. Már ami a hölgyeket, lányokat illeti. A férfiak kevésbé színes viseletet kapnak magukra. Sokan csupán  modern öltönyüket egy nemzeti színekben pompázó kitűzővel, de akad aki korabeli hacukában vonul utcára. A helyett, hogy ez kivételesnek számítana, Norvégiában egyre széleskörűbben használják a népviseletüket. Ma már elfogadott hivatalos eseményeken is bunad-ban megjelenni és nem csak nagyobb ünnepeken. A képeket böngészve megfigyelhetitek a sokszor igazán szemkápráztató bunadokat.

Egy másik jelentős eleme a felvonulásoknak a végzős gimisek utcára vonulása. Ők a ’russ’ (ejtsd: rüssz).  Dániából eredő szokás elvileg, de szinte biztos vagyok benne, hogy Norvégiában mára erősebben jelen van ez a hagyomány. Május 17.-e számukra egy hatalmas parti végét jelenti. Április közepe és május 17.-e között, csak nem egy hónapon keresztül zajlik az úgy nevezett ’russefeiring’. Minden évben körülbelül 40.000 végzős középiskolás ünnepli életének ezen időszakán lezárulását. Gyakorlatilag egy majdnem egy hónapon keresztül tomboló bulit kell elképzleni különböző eseményekkel megtarkítva. Az események jelentős része alkoholfogyasztást is magába foglal természetesen… 🙂 Ebben a majdnem egy hónapos időszakban minden ’russ’ norvég nemzeti színekkel tarkított kantáros nacit, sapkát és cipőt ölt magára. A kantáros nacik alapszíne (fekete, piros, kék stb.) elvileg utal arra is, hogy az adott suhanc milyen irányban tanul tovább.

Óriási üzlet van a ’russefeiring’ mögött. Egyes osztályok képesek irgalmatlan összegeket belepumpálni a kellékekbe. Ilyen például az osztály saját furgonja, gyakran egyedi festéssel. A ’russefeiring’-nek azonban megvan a konfliktusokat generáló oldala is. Nem túl ritka például, hogy a végzősök közül néhányan tiniszülőkként élik mindennapjaikat. Vagy a vég nélküli bulikban részt venni nem kívánó fiatalokat nem feltétlen szándékos, de mégis súlyos lelki sebeket generáló kiközösítése. Vagy a kisvárosi körforgalom közepén szerelmüket fizikai formában kinyílvánító gimisek. Ezek azonban relatíve ritkák és nem feltétlen minden napos dolgok. De meg-megesik, hogy panasz érkezik az esetenként korlátok nélkül tivornyázó végzős diákokra. Őszintén megmondom, én csupán olvasott vagy szájról szájra terjedő sztorikra alapozom ezeket az infókat, szóval ha Norvégiában élő magyarok olvassátok ezt és valamire rácáfolnátok, vagy hozzátennétek valamit, akkor csak bátran. Nagyon könnyen előfordulhat, hogy ti jobban tudjátok.

Atinak akadnak saját tapasztalatai is vannak a ’russfeiring’-ről. Ő már itt végezte el a gimit és így ebben a hagyományban is aktívan részt vett. Mindenesetre a russ felvonulás is egy fontos része május 17.-ei eseménysorinak. Talán egyszer majd visszatekint erre az időszakra egy firkálmány keretében pl. ’Hogyan éld túl a norvég gimit frissen érkezett magyarként?’ címmel.

Most, hogy már azt is tudjátok, mi, vagy inkább ki az a ’russ’, visszaugorhatunk eredeti témánkhoz, a legnagyobb norvég nemzeti ünnephez.

Amit nem csak a hazaföldön élő norvégok szoktak megünnepelni. Ati tudna sztorizni (igen neki jelentősen több ilyen élménye és norvég barátja van) arról, amikor egy tíz-tizenöt fős norvégokból álló csapattal (és Ati, mint tiszteletbeli norvég) összegyűltek megünnepelni május 17.-ét. Barcelonában. Volt olyan szerencsés Ati, hogy ott tölthetett egy fél évet. De ez a fajta lelkesülés nem ritka dolog. Norvégok szerte a világban minden évben aktívan hódolnak ennek a vidám nemzeti ünnepi eseménynek.

Konfliktusok

Egy ekkora ünnep sajnos nem létezhet konfliktusok nélkül. Ilyen például a számi (lapp) zászló és népviselet tiltása egészen 2007-ig, amikor hosszas huzavona után engedélyezék a számi identitás megjelenését is a norvég nemzeti ünnepen. Elvégre a számik Norvégia (és más skandináv országok) őshonos lakosai.

Egy másik eset volt, amikor 1983-ban egy radikális nacionalista norvég csoport bombarobbantással fenyegetett meg iskolát, ahol nagy részt bevándorlók gyermekei tanultak. Mondván, ez az ünnep a norvégoké és nem kérnek külföldi zászlókat lobogtató bevándorlókból. Ez nagy port kavart és azt érték el, hogy a norvég emberek még jobban egyesültek a „mindenki egyenlő” elv mögött. Ekkor született meg az azóta is aktív ’May 17th for all’, azaz május 17.-e mindenkié megmozdulás. Ezzel is eltávolítva az ünnepet mindenféle nacionalista ideológiáktól. Ez az egyik oldala a norvég emberek nagy részének, amit nagyonnagyon csípek. Rettenetesen nyitottak és befogadóak. Általánosságban. Kivétel csak erősíti a szabályt.

Ennek is köszönhető, hogy ma május 17.-e egy nagy vidám fesztivál jellegű eseménysorozat, ahol nagyokat reggeliznek az emberek együtt a családdal és barátokkal, a gyerekek élvezik a számukra kitalált programokat, a felnőttek jelentős része koradélután már kissé dölöngélve és széles mosollyal a száján battyog az elfogyasztott alkoholtól és szimplán mindenki jól érzi magát és élvezi a szerettei társaságát.

Saját élmények

Számomra 2019 jelentette az első valamire való ünneplését május 17.-ének. Erről tanúskodik a cikk borítóképe is. Norvég egyetemi csoporttársaim gondolták, hogy rendeznek egy reggelit, ahol megmutatják nekünk, nemzetiközi szaktársaiknak, hogyan zajlik egy ilyen ünnep. Mindeki vitt valami apróságot, amivel hozzájárult a reggeli menühöz, a norvégok felvették ’bunad’-jaikat és persze mi is kicsíptük magunkat kicsit. Személyes kedvencem számi szaktársam hagyományos viselete (kofte) volt. Naggyon csípem a számi népviseletet. Koradélután pedig a reggeli pezsgőtől kissé dölöngélve kimásztunk a lakásból megnézni a felvonulást Trondheim belvárosában. A napsütés és a szinte nyárias idő tökéletessé tette a napot. Ami nekünk a felvonulással véget is ért, de sokak még estébe nyúlóan folytatták az ünneplést.