Hegyek és tenger közé zárt hercegség – Monaco és környéke

Extrán szimpi volt a múzeum teknős-mentő programja. Monacotól nem messze található a cserepes teknősök költőhelye. Ez a legészakibb költőhelye ennek a tekifajnak és az egyetlen, amely nem csak felnőttként ugrik be egy pacsira a riviérára. A program keretében kialakítottak a múzeum egyik végében – nyitott teraszon, ami a tengerre néz – egy sósvizű tartályt a mentett tekiknek. A legtöbb lakó átmeneti és csak a sérüléseit/ betegségét tervezi itt kipehenni. Néhány fogságból mentett teknős azonban soha nem lenne képes alkalmazkodni a természetes körülményekhez, így állandó lakók is vannak. Ilyen volt a két vidám pajti is, akit mi láttunk itt lubickolni. Gyönyörű teremtmények. Szuper lenne egyszer a természetes élőhelyükön velük úszni.

Szimpatikus volt a hercegség hozzáállása is a témához. I. Albert, a múzeum alapítója maga is rengeteg időt töltött a tengeren hajózva az élővilágot tanulmányozva. Ez a passió átragadt a család következő generációira is. Tényleg nagyon szimpi volt, hogy anyagiakat és energiát nem sajnálva próbálják megóvni a tengeri élővilágot. Aminek szerves része, hogy a múzeumban szuper módon edukálják az embereket és hívják fel a figyelmünket arra, hogy mi mit tehetünk annak érdekében, hogy csökkentsük a nyomást a Földközi-tenger élvővilágán. Bár igazából globálisan is érvényes a mondanivaló.

Három órát simán eltöltöttünk itt. A tetőteraszról elég király kilátás nyílik mind a városra, mind a Földközi-tengerre szóval megéri felkapaszkodni. Egyébként a két hetes utunk alatt az egyik legüdébb folt volt ez a múzeum.

Bőven volt még időnk a hazaindulásig, amit nem teljesen tudtuk, hogyan fogunk eltölteni. Buszra pattantunk a múzeumtól nem messze. A kaszinónál kötöttünk ki. Szimplán sétáltunk egy nagyot a környéken. Itt leginkább a kaszinóval szemben található hosszúkás park, a Jardin des Boulingrins, és a kaszinó mögött megbújó Victor Vasarely alkotás tetszett. ’Hexagrace’ névre hallgat, és nagyon jól mutat a háttérben a tengerrel és a kikötővel.

Ugyan lehetséges bekukkantani a kaszinóba is, mi ezt kihagytuk, mert nem voltunk benne biztosak, hogy a rövidgatya edzőcipő kombó belefér-e a dress-codeba. Mint kiderült 09:00-12:00 között lazán belefér. A kaszinó Monaco talán leismertebb jelképe, szóval ne hagyjátok ki ha itt jártok. Az igazi James-bond filmekben feltűnű ászok délután 14:00 után kezdnek játszani és ekkor már szigorúan tilos ez a laza utazós szerkó. Ettől függetlenül 14:00 után is simán lehetséges benézni, nincs brutál szigorú dress-code, de azért kicsit csípjétek ki magatokat a rövidgatya-edzőcipő dimenzión túl.

Rövid infó. A belépő 09:00-12:00 és 14:00 után is 10 euro, a privát termekbe 20 euro 14:00 után. Plusz a minimum tét normál esetben 5 euro (felső határ 2000 euro) a privát termekben 15 euro a minimum (a felső határ pedig a csillagos ég).

Az épület első eleme egyébként 1863-ban készült el. Azóta számos szobával, teremmel és elemmel bővítették. A hazárdírozást azonban semmi nem szakította meg. A szerencsejátékok a két világháború alatt is teljes fordulatszámon pörögtek. A Salle Garnier – az operaterem – a Párizsi Operaház miniatűr mása. Ha esetleg eddig nem lettetek volna biztosak benne, hogy beakartok lesni az illusztris épületbe akkor csak egy tanácsom van: NYOMÁS befelé!

A luxusautók csodálása kimerítő dolog, így hamarosan megéheztünk. Megkerestük hát a nagyjából egyetlen normál boltot a belvárosban. Végül a ’Place d’Armes’-on kötöttünk ki. Ez Monaco (egyik) piactere ahol minden nap 06:00-14:00 között friss zöldség/ gyümi, sajtok stb. van terítéken. Mi ezt lekéstük, de szerencsére a téren van egy fedett piac csarnok is, benne hentes, halas és több szuper jó kajálda is. Mi egy csábító házitésztákkal operáló olasz kajáldára tettük le a voksunkat. Az ízek és az árak is rendben voltak. Igazából az egész tér hangukata szuper volt. Érdemes itt megpihenni. Naggyon jól esett a melegétel. Tele hassal visszabaktattunk a vonathoz és 25 perccel később már újra Nizzában rontottuk a levegőt.

Monaco mini élménypakk

• Kaszinó és környéke
  • Az operateremmel együtt
  • Cafe Paris teraszon egy ital
  • Plusz séta a kaszinó körül – Vasarely ’Hexagrace’ alkotása
• Hercegi palota
• Óceanográfiai Múzeum
• Le Rocher – séta az óvárosban
  • Ne hagyjátok ki a parkokat sem, pl. a Jardins St. Martint
• Monaco katedrális – Grace Kelly és férje Rainier herceg sírja
• Jardin Exotuque – a helyi botanikuskert, csupán mediterrán fajokkal és a világ legnagyobb kaktusz gyűjteményének otthona – a belépőben benne van az antropológiai múzeum belépő is ami az itt előkerült őskori leleteket mutatja be és a program tartozéka egy 35 perces vezetett túra egy már az őskorban valószínűleg lakott cseppkőbarlangba. Elvileg ez az egyetlen látogatható barland Európában ahol egyre mélyebbre hatolva növekszik a hőmérséklet. Plusz a parkból elég frankó a kilátás a városra. Ez egy hosszabb komlex program, de jókat olvastam róla szóval ha belefér az időbe akkor ne hagyjátok ki. A városközpontból a 2-es busz a kert bejárata előtt pottyant le.
• Séta a Forma 1 nagydíj nyomában – F1 rajongóknak elég csábító felkeresni az útszakaszt ahol kedvenceik évről évre a győzelemre törnek. Igaz, a háromszoros világbajnok brazil Neslon Piquet úgy írta le a Monacoi-nagydíjt, mint ha a bringáddal köröznél a nappalidban, de ettől még az egyik legkülönlegesebb pálya. Ezt most úgy írom, mint ha nagyon értenék hozzá, pedig, ha két környi F1-et néztem életemben, akkor lehet sokat mondok. Szóval javítsatok ki, ha tévednék, kérlek.

Rejtett kincsek a miniállamban

• A legjobb panoráma a hegyoldalban csücsülő hercegségre – ehhez a csodás látványhoz nincs más dolgotok, mint a ’Quai Antoine 1er’ utcán végigsétálni, közvetlenül a kikötő mellett. Amikor eléritek a dokk/ hajóterminál bejáratát, ahova a hatalmas utasszállítókat „parkolják” be – ez egyébként a világ legnagyobb vizen lebegő hajódokkja a maga 352 méteres hosszával – akkor forduljatok jobbra és csattogjatok fel a lépcsőn. Balra fordultok és ott is lesz egy lépcső felfelé. Tulajdonképpen a hajóterminál tetején alakítottak ki egy panorámasétányt. A baloldalt a város és a kikötő, jobbra a nyílt tenger. Rögtön a sétány elején egy lépcsőzetes mesterséges strandot is találtok. A sétánynak van egy fedett része is. Na, innen a legszuperebb a rálátás a városra. Igaz nekem az óceanográfiai múzeum tetejéről is nagyon bejött a látvány.
• Rejtett strand – a kilátópont és ennek a kis rejtett strandocskának a felkeresése naggyon könnyedén összeköthető. Amikor visszaértek a sétány elejére és ahelyett, hogy arra mennétek amerről jöttetek, a lágyan balra induló sziklafal/tenger felett futó sétányon elindultok. Alig 2 perc séta után lesz egy lépcső meredeken balra lefelé. Ne ezen menjetek le – bár innen már látni fogjátok a megoldást. A következő hasonló lépcső visz le a kis eldugott strandhoz. Szóval rakjatok be fürdőrucit a táskába és a forró nyári séta közepedte csobbanjatok egyet.
  Miután kellően ráncosra áztattátok magatokat… innen egy kevésbé zsúfolt útn fel lehet kapaszkodni az óvárosba. Tovább kell menni ezen a parti sétálóúton még egy kicsit és hamarosan lesz felfelé lépcső egy parkba. Na innen még egy kicsit felfelé ééés ha mindent jól csináltatok akkor a már sokat emlegetett óceanográfiai múzeumnál fogtok kilyukadni.

A hercegség megközelítése

Vonat – a legegyszerűbb megoldás a vonatozás. Kábé 3,5 euroért 25 perc alatt repít el Nizzából Monacoig. Rengeteg vonat indul Monacoba naponta. Ezen a weboldalon tudtok mind keresni, mind foglalni. De az OUI.sncf applikáció ugyanilyen remek megoldás. Az app-al a telefonodról intézheted a vonatjegyeket.

Busz – a 100-as jelzésű busz Nizza és Menton között közlekedik, útba ejtve Monacot. Ez egy kicsit hosszabb (45 perc) , de olcsóbb verzió. A jegy mindössze 1,5 euro és Európa egyik legszebb buszútvonalaként emlegették páran utazós fórumokon. Szóval, ha tudtok, akkor a jobb oldalra üljetek, hogy élvezhessétek a kilátást. A busz egyébként 15 percenként közlekedik (vasárnap 20 percenként) szóval, ha nincs helyetek egy buszon akkor sincs ok pánikra. J Nizzában az ’Église Notre Dame du Port’ templom melletti utcácskában tudtok felpattanni. Ez az ideiglenes megálló 2019 végéig kábé, amíg építik a 2-es vili vonalát. A munkálatok befejeztével sem kerül majd meszsire a buszmegálló. Ezen a linken tudjátok lecsekkolni a megállókat, de akár a menetrendet is le tudjátok tölteni.

Monacon túl

Mi nem merészkedünk a miniállamon túlra, de az egykoron a hercegséghez tartozó városkák Roquebrune-Cap-Martin és Menton is rettentő csábító kitérők. Szóval gyorsan utánanéztem mi adja vonzerejüket és itt összepakoltam őket, hogy nektek már ne kelljen bújni az internetet, ha nem szeretnétek.

Roquebrune-Cap-Martin

A Monaco közvetlen szomszédségéban található városka egy teljesen más világ a lüktető hercegséghez képest. Kicsit olyan a hely állítólag, mint ha megállt volna az idő a középkorban. Mármint nem olyan szempontból, hogy az emberek az utcára ürítik az ágytáljaikat… szimplán a 300 méteren a hegyoldalban csücsülő óváros hangulata miatt. Ha szeretnél kicsit elszabadulni a nyüzsitől, akkor ez a te helyed.

Szintén a 100-as jelzésű busz áll meg itt, de vonattal is legalább olyan egyszerű eljutni Roquebrune. Igaz a tömegközlekedés után hegynek felfelé kell kicsit sétálni.

Menton

Egy másik városka ami egy időben a hercegséghez tartozott. A hely a citromról és az egész évben tomboló mediterrán klímáról a leghíresebb. Menton épp reneszánszát éli. A szuper strandokon túl, építészeti, művészeti és gasztronómiai vonalon is tud villantani. A városka központja az óváros és azon belül is a ’rue St.-Michel’ sétálóutca.

Amiket érdemes csekkolni Mentonban:

• Musée Jean Cocteau – Jean Cocteau egy francia művészfenomén, aki elsősorban a 20. század első felében volt aktív. Azt olvastam róla, hogy a cinematográfiai munkái nagy hatással voltak a jövő generációira. A múzeum tartalmát egy magángyűjtő adományozta a városnak azzal a feltétellel, hogy egy a művész nagyságához méltó múzeumot húznak fel. Ez megtörtént. Modern, letisztult, különleges épület lett a végeredmény.
• Musée du Bastion – Cocteau egyik tengerparti sétája alkalmával kapott ihletet ahhoz, hogy ezt a 15. századi kihasználatlan bástyát használja munkája reprezentálására. Maga pofozta ki az épületet és dekorált ki egyes falszakaszokat mozaikokkal. A beltérben időszakosan változó munkái vannak kiállítva.
• Óváros – igazából ezen a lábon 15-20 perc alatt bejárható területen belül van minden nevezetesség. Ilyen még a városháza, a ’Salle de Mariages’, vagy Dél-Franciaország legnagyobb barokk stílusú (olasz hatás?) temploma, a ’Basilique St.-Michel Archange’. Az óvároska legmagasabb pontján található temetőből pedig eggész szuper kilátásban lehet része az ide tévedőnek.

Gasztronómiai élvezetek:

• Piacolás Olaszországban – Menton az olasz határ mellett csücsül és szerencsére a francia vonathálózat végállomása átlóg a határon túlra. Péntekenként egész napos piacot tartanak a városban. A piac 1 km hosszan kígyózik a tengerpart mentén és nem ritka, hogy a franciák átugranak olcsó gyümiért és zöldségért vagy épp pár mozzarella golyóért, szárított paradicsomért stb. Nizzából, Monacoból, Mentonból közvetlenül elérhető egy szippantásnyi, la dolce vita.
• Eric Kayser – péksütik, megpakolt bagettek és édességek elérhető áron.
• Au Baiser du Mitron – nem átlagos pékség, de csekkoljátok le magatoknak miért nem – aztán meséljétek el kérlek, mert nekünk Monacon túlra már nem volt időnk. A ’tarte au citron de Menton’ kötelező, ha helyi finomságot szeretnétek kóstolni.
• Le Bistrot des Jardins – nem annyira pénztárcakímélő, de nagyon bájos étterem szuper kerthelyiséggel és provencei konyhával.
• Le Cirke – tengeri finomságok minden mennyiségben.

Mentonba egyébként  ugyan azokkal a tömegközlekedési módszerekkel lehet eljutni, mint amiket korábban Monaco és Roquebrune-Cap-Martin esetében leírtam.

Ste-Agnés

Egy aprócska klasszikus hegyvidéki Provence-i falucska. Ste-Agnés-ba autóval tudtok eljutni. Mentonból ez mindössze 20 percet vesz igénybe. Ebből már sejthetitek azonban, hogy nekünk sajnos ezek a kis települések autó híján kimaradtak. Viszont, ha van rá lehetőségeket, akkor ti mindenképp ugorjatok el ide. Európa legmagasabban üldögélő tengerpart-közeli faluja a maga 778 méteres magasságával. A 12. századi várromból – Chateau de Sainte-Agnés – káprázatos a kilátás a Földközi-tengerre, Mentonra és a környező hegyekre. Keressetek rá google-ben ha nem hisztek nekem. A falu mellett található egyébként egy aktívabban használt erőd is, amit a Maginot-vonal részeként építettek a második világháború előtt. Egészen 1990-ig katonák állomásoztak az erődben.

Azt hiszem kimaxoltuk Monacot és közvetlen környékét. Mi csak Monacoban jártunk, a többit alapos kutakodás alapján pakoltam össze, sok-sok ajánlás és komment alapján. Remélem nektek összejön egy-két olyan hely meglátogatása is ami nekünk kimaradt. Ste-Agnés falucskáját például tutira útbaejtettük volna, ha autóval járjuk a vidéket.

Monaco pozitív csalódás volt számunkra. A fényűzésen túl is vannak látványosságok és érdekes dolgok. Plusz alapvetően is elég frankó, hogy elmondhatod, hogy jártál a világ második legkisebb államában. Monaco mindössze 2 km2, ahol 36ezer ember éli mindannapjait. Az négyzetkilométerenként 18.000 ember. Elég zsúfoltnak hangzik, igaz? Pusztán a perspektíva miatt… Budapest kb. 525 km2, azaz több, mint 250-szer nagyobb, mint Monaco hercegsége. Oké ezek már csak olyan adatok amik főleg engem érdekelnek… 🙂