Gorges du Verdon – kajakozás Európa legnagyobb kanyonjában
Avignon után immár Aix-en-Provenceból indultunk neki az egyik legemlékezetesebb napunknak.
Az utazás előtti tervezés fázisban ez a program tűnt a legneccesebbnek. Tudtuk, hogy tömegközlekedéssel nem lehetséges elérni a kanyont, ezért más opciókat néztünk, de nem találtunk olyat, ami belefért volna a büdzsénkbe. Egy pont az autóval utazásnak.
Nem adtuk fel és pozitív megérzésünkre támaszkodva megkérdeztük az Airbnb hostunkat is arról, hogy ő mit tud a kanyon megközelíthetőségéről. Titokban abban bíztam, hogy akad majd egy ismerőse aki el tud minket dobni. Tulajdonképpen még ennél is jobban sült el a dolog, mert két nappal később azt a választ kaptam, hogy ők szívesen elvisznek minket. Ha már bedobtuk az ötletet, akkor ők is összekötötték az egészet egy családi kirándulással. Rég jártak a kanyonnál és ez nekik is egy szuper családi progamnak ígérkezett szóval totál ’win-win’ szituáció alakult ki. Cserébe annyit kértek, hogy az autópálya-díjat fizessük ki ami minimális összeg volt. Nagyon boldogak és hálásak voltunk. Csodálatos emberek vannak a világban, ne féljetek segítséget kérni külföldön, amikor utaztok. Nem ez az első pozitív meglepetésünk és tapasztaltabb utazók tuti még több hasonló esetről tudnának beszámolni.
A hostunknak és családjának hála minden adva volt… indulhattunk a Verdon-kanyonhoz. A Aix-en-Provencei ‘Tourist Info’ volt a fix találkozási pontunk. Odafele persze megálltunk egy pékségnél a szokásos “laza” reggelit bedonni. Bagettbe pakolt finomságok. A kábé két órás utat végig beszélgettük a hostunkkal Virginievel és férjével. Na meg persze nézelődtünk. Aix-en-Provence elhagyása után nagyjából egy órával felbukkan az Alpok lába a láthatáron. Naggyon szép látvány. Hostunk kamaszkorú lánya is csatlakozott hozzánk. Ő érezhetően feszélyezettebb volt a két fura idegen társaságában. Nem hibáztatom… 14-15 évvel ezelőtt valószínűleg én is ugyan így viselkedtem volna ebben a szituációban, szóval igyekeztünk ezt úgy venni, hogy nem azért van, mert nem bírja a búránkat… 🙂
Ami még rettentő kellemes csalódás volt, hogy hihetetlenül jól elcsacsogtunk angolul. De nem csak Virginievel és párjával. Alapvetően is az esetek 95%-ban vígan elkommunikáltunk angolul. Valószínűleg csak azért ekkora meglepetés ez, mert azt hallottuk/ olvastuk, hogy sok helyen nem hajlandóak vagy nem szívesen beszélnek angolul a helyiek. Ebből mi szinte semmit nem tapasztaltunk. Ahol nem tudtak angolul ott is mosolyogva és nevetgélve activity-ztük el a dolgokat.
Szerencsére időben indultunk el a kanyonhoz és így még a legnagyobb tömegek megérkezése előtt pattantunk be a kajakba. Itt szétváltunk új barátainktól és ők elmentek egy lazát túrázni amíg mi a vízről fedeztük fel a kanyont. Kellemes volt a 35 fokban víz közelében lenni. A víz színe elképesztően szép kék.
A kajakokat a kanyon nyugati végénél felduzzasztott tónál tudtok bérelni. Innen a legegyszerűbb beevezni a kanyonba, mert itt már kellően nyugodt a folyó vize. Köszönhetően a gátnak, amivel felduzzasztották tavat. E nélkül valószínűleg nem lenne ennyire sima ügy kajakozgatni ezen a szakaszon. A kajak mellett egyébként lehetőség lett volna pl. balatoni fílinget csempészni a dologba egy vizibiciklivel. Ha nyáron jártok a környéken akkor vizet és naptejet mindenképp vigyetek magatokkal.
Lassú tempóban kb. 1 óra alatt beeveztünk a kanyonba ameddig lehetett. Kimásztunk a kajakokból kicsit, egy rövidet csobbantunk, haraptunk valamit, bámultuk kicsit a kanyon meredek mészkő falait és visszaeveztünk. Éppen belefértünk a két órás időkeretbe. Visszafelé beeveztünk egy apróbb vízesés alá is. Csíptük a helyet. Az egyetlen probléma az volt, hogy úgy tűnik rettenetesen felkapott a kanyon a nyári hónapokban és visszafele evezve már jóval több vizibiciklit kellett kerülgetnünk és kb. majálisi búcsúkban tapasztalható dodszemezésre hajazott az érzés.
Kajak éppségben visszaszolgáltása: pipa. Természetesen alkalmazkodtunk Virginiekhez a visszaindulást illetően és így már nem sok időnk maradt hátra a megbeszélt indulási időig. Fagyiztunk egyet és fürödtünk végre egy nagyot a tóban. Koradélután már indultunk haza, így nekünk egy fél nap jutott a kanyonra, amiért így is brutál hálásak vagyunk. Csodálatos természetei kincs. Hazafelé megálltunk még egy levendulamezőnél. Lilaság amerre a szem ellát. Ami a legjobban tetszett, hogy egy vonal mentén két oldalt két különdöző féle levendula faj volt termesztve.
Viszont ti ne érjétek be ennyivel a kanyony környékén járva, ha autóval rójátok az utakat. Két olyan program tutira van még a közelben amit érdemes megejteni a kajakozás előtt-után. Mondom mik ezek, figyeljetek!
- Moustiers-Sainte-Marie – apró hegyvidéki falu a kanyon kapujában
A tó mellett 650 méteres tengerszint feletti magasságban található Moustiers-Sainte-Marie. Míg mi kajakozgattunk hostunk és családja itt töltött el pár órát. Azt mondták, hogy nagyon-nagyon hangulatos és szuper kis kávézók vannak. A még jobb kilátásért érdemes felkapaszkodni a falu felett csücsülő 8. századi kápolnáig. Sajnos a falu nem adja vissza a klasszikus és oly magával ragadó rurális provence érzését, mivel – csak úgy mint Gordes – ma már inkább turistaattrakcióként és szálláshelyként szolgál. - Túrázás a kanyon felett
Szerencsére nem csak a vízről lehet megcsodálni a mészkő szurdokot amit a Verdon folyó vájt a kőzetbe. Több opció is akad laza túrákra a kanyon mellett sétálva. A legjobbak La Palud és Rougon nevű teleplésekből indulnak. A legtöbbük nem túl megterhelő és szinte mindenki számára teljesíthető. Túra közben figyeljétek néha az eget és sziklaszirteket az igen ritka barátkeselyűket fürkészve. A keselyűket 2004-ben kezdték el visszatelepíteni a régióba, miután a faj teljesen kihalt Dél-Franciaországban, pedig őshonos madárfaj. Szerencsére Spanyolországban stabilizálták az állományt és innen kezdtel el fiatal madarakat visszatelepíteni a kanyon térségébe. Az egyik legritkább keselyű faj a világon. A közel 3 méteres szárnyfesztávolságnak köszönhetően nem túl nagy kihívás kiszúrni őket a levegőben. Jelenleg közel 50 példánya él ezen a vidéken.
Megközelítés
Tömegközlekedve – korábban már említettem hogy sajnos egy napos kiruccanásként nem igen lehetséges beiktatni. Azonban egy másodpercig se lógassátok a buksitokat, mert, egy-két éjszakát itt töltve simán fel lehet fedezni a környéket busszal is. A LER 27 jelű busz Marseille (Aix-en-Provence-ot érintve) és Castellane között közlekedik. Ritkán. Napi egyszer oda-vissza. Ez azonban kit érdekel, ha találtok szállást a Moustiers-Sainte-Marie – La Palud – Rougon falvak egyikében. Mind a hármat érinti a busz. Ha pedig már egyszer ott vagytok, onnantól nincs megoldhatatlan feladat. Nyáron stoppal is egyszerű eljutni A-ból B-be. Nyilván ez a fajta utazás lemondásokkal jár stb. A kalandosságával együtt meg vannak a negatív oldalai is ez egy másodpercig sem kérdés. Én sem biztos, hogy bármikor bevállalnám ezt az opciót.
A második egy fokkal kényelmesebb opció még mindig arra az esetre, ha autó nélkül szeretnétek felfedezni a régiót de kicsivel vastagabb büdzséből gazdálkodtok. A getyourguide.com weboldalon találtok elérhető fuvarokat Nizzából és Aix-en-Provenceból. A pakk tartalmazza általában a fuvart légkondis autóban (nyáron kellemes jól tud esni) és egy guide-ot aki megosztja veletek a környék érdekességeit. Kaja-pia általában önköltséges. A túrák 9-10 órásak és nem csak a kanyonnál van megálló. Nyáron általában összekötik levendulamezők meglátogatásával. Nyilván nem a legolcsóbb megoldás (35.000 – 40.000 Ft/fő), de kényelmes és nem kell plusz szállást foglalni, hogy lásd ezt az egyébként extra gyönyörű részét is Dél-Franciaországnak.
- Nizzából első és második opció
- Aix-en-Provenceból
A legflexibilisebb opció viszont egyértelműen ha egy nagyobb városban (Marseille, Nizza) autót béreltek és magatok szelitek keresztül a vidéket. Igaz ennek a hátránya, hogy a keskeny hegyi utak nagy odafigyelést igényelnek és a nézelődés kimarad. A sofőrnek legalábbis biztosan. Ebben az esetben magatoknak kell megszervezni az útvonalat is és utánanézni a helyi kuriózumoknak, de szerintem épp ez a legjobb része az effajta aktív kikapcsolódásnak. Egy fárasztó kicsit túrázós-autókázós nap után meg mehet egy full pihis nap a strandon gasztroélményekkel megpakolva egy tengerparti kisvárosban. Szerintem elég csábítóan hangzik. Ilyenkor szokott rámjönni a repjegy nézegetés…. 🙂
Európa legnagyobb kanyonjának ugyan csak egy apró szeletét fedeztük fel, de azt nagyon csíptük. Igaz, ha természetbe szerettünk volna elvonulni, nem ez lett volna a tökéletes program. Szerencsére Norvégiában bőven akad lehetőségünk a szinte teljesen érintetlen természetben kóborolni, így nincs ok kesergésre. Hálásak vagyunk a hostunknak és a családjának, hogy lehetővé tették ezt a napot. Köszi az olvasást!
Tudjátok mi a szitu minden iromány végén. Véletlenül se fojtsatok magatokba semmi hozzáfűznivalót. Hideg-meleg hozzáfűznivaló, kérdés, nagyi almáspite receptje… minden jöhet. Remélem lesztek akik hasznosnak, vagy inspirálónak találjatok az utazásainkról szóló írásokat, köztük a dél-francia szériát. 🙂
Au revoir!
