Cassis és a Calanque nemzeti park
Az egyik kedvenc aspektusa a Dél-Francia utazásunknak az volt, hogy milyen bitang rugalmasak tudtunk maradni. Nem a fizikai rugalmasságomra utalok… bár karnyújtásnyira van a sikeres spárga… Viccet félretéve… az első tengerparti kalandunkat – Cassis csodaszép városkájába – az indulásunk előtti este fixáltuk le Aix-en-Provenci átmeneti otthonunkban. Ez korábban nem volt ránk jellemző, de most teljesen jól működött és tetszett ez a fajta flexibilitás. Elég időt töltöttünk a régióban ahhoz, hogy ne kelljen egy kőbe vésett menetrendet követni, ahhoz, hogy megéljük és megtapasztaljuk a térség bűbáját.
A legfőbb kontra Cassis esetében az Aix-en-Provence-tól való távolsága volt. Nem is a távolság, ha nem inkább a két átszállás és az e miatt ellőtt értékes idő. Gyanítjátok már gondolom, hogy végül jól sült el a dolog, különben mi a szentjánospüspökfalatjáért írnék róla. A napot egy gyors 30 perces buszozással indítottuk Marseille-be, amit egy laza 30 perces vonatozás követett Cassis vasútállomásig. Ezzek viszont még mindig nem értünk utunk végére. A vasútállomás a városközponttól bő 3 km távolságra és +350 m magasságban csücsül. Szerencsére egy minibusz köti össze a kettőt. Viszont résen kell lenni a menetrendnél, mert nem jár túl gyakran. Nem mintha teljesen a menetrend szerint közlekedne a buszocska. Így ment el nekünk is plusz 30 percünk a várakozással.A busz méreteinek hátulötőjét majd elmesélem kicsit később.
A buszozás sittysutty eltelt. Röpke 20 perc után megérkeztünk a központba. Közben olyan gyönyörű helyeken suhantunk, hogy nem tudtuk lecuppantani magunkat az ablakról. Kis kitérőket is tesz a busz, hiszen a helyiek is ugyanezzel közlekednek, ami kicsit sem volt probléma. Tetszett a tenger és hegyek közé ékelődött városka.
Olvastam korábban Cassisról… rengeteg képet is átböngésztem a utazásunkat tervezgetve… de semmi nem adta vissza, amit ott éreztünk. A hegyek közé zárt színes házikók, a tenger illata, a kis halászhajók a kikötőben…. Érthetően népszerű célpont a turisták körében. Szimplán végigsétálni a kikötőben közben beszippantani a tenger illatát nagy élmény volt.
Új infó volt, hogy a város mellett magasodó órisái sziklafal Európa egyik legmagasabb ilyen fajta természeti képződménye. 394 m. Elég frankó panoráma van a szikla tetején (nem a peremén nyugi) kanyargó útról, ahol ennek megfelelő pihenők is ki lettek alakítva, hogy onnan csodálhassuk a Földközi-tengert és a Francia riviérát. Nem mint ha mi autó nélkül eljutottunk oda, de távolról nézve a sziklaormot sem nehéz elképzelni a látványt. Autóval/ motorral mindenképp ejtsétek útba ha a környéken jártok.
Calanques Nemzeti Park
Ugyan rettentő csábító volt, hogy máris a habok közé ugorjunk a legközelebbi strandon, de előtte szerettünk volna még körbenézni. Ami a leginkább vonzott az a Calanque Nemzeti Park keleti csücske. Gyakorlatilag a Marseille-től Cassis-ig tartó partszakasz és a felette húzódó dimbes-dombos vidéket foglalja magába a park. Amiről pedig talán a leghíresebb azok az éles, keskeny tengerbeszögellések a szárazföldbe.
Első csobbanás egy ilyen mesés helyen. Ez az élmény nagyon megmozgatta a fantáziámat. Kicsit mégis hezitáltunk. Főleg azért mert 38 fok volt és nem tudtuk megbecsülni pontosan a távolságot, de ekkor jött kedvenc pajtink, a ’Google Maps’ és asszondta nekünk, hogy egy laza kb. egy órás, könnyed dimbes-dombos terepen battyogás után már ott is vagyunk. Totálisan megérte ez a túra. A városközpontból kifelé sétálva meg-megálltunk egy-egy szabad partszakasznál a tenger, Cassis és a távolban magasodó sziklaorom hármasát csodálni.
A nyugis pillanatokat kicsivel mozgalmasabb percek váltották. A túránk elején egyszer csak arra lettem figyemes, hogy 3 fiatal egy fánál valamit kameráz egy GoPro kamerával. Gondoltam egy kígyó vagy egyéb menő jószág. Közelebb osontam. Olyan nagyot nem tévedtem, de amikor megláttam a nagyobb kutya méretű fekete valamit dús bundával akkor a kígyó opciót legalább kizárhattam. Medvére tippeltem volna először, de magamban megvitattam gyorsan, hogy itt nem valószínű, hogy előfordul bármilyen maci faj. Abban a pillanatban röffent egyet a jószág és megfordult, amire a három kémlelő megijedt, amire én is megijedtem és miközben az életemért futottam (… :D) hátrapillantottam és egy békés, méretesebb vaddisznót láttam. Teljesen nyugis volt. Valószínűleg valamennyire hozzá volt már szokva az emberek közelségéhez. Ettől független vadonban élő állat, és ha fenyegetve érzi magát, akkor valószínűleg vissza tud szólni elég határozottan. Szóval nem is zargattuk tovább. Nagyon sokan sétáltattak viszont póráz nélkül kutyát a túraúton például és ezekből szerencsétlenül végződő sztorik is kisülhetnek. Tudom nem nagy durranás egy vaddisznóval összefutni. A meglepetés ereje viszont olyan komikus légkört teremtett ami miatt emlékezetes pillanat maradt.
Aztán a kellemesen hüvi vízben úszkálva hamar túllendültünk az eseten. A öbölnél meglepően sokan voltak. Nem volt nyomasztó, szimplán kevesebb emberre számítottam abból kiindulva, hogy sétálós a történet. Igaz a tenger felől motorcsónakokkal és kisebb hajókkal is megközelíthető a gyönyörű áttetsző égszínkék vizű öböl. Mozgás nélkül igen hideg volt a víz, szóval nagyon sokáig nem lubickoltunk. Arra viszont tökéletes volt, hogy megéhezzünk.
Mivel a napokban kissé kicsúsztunk a büdzsénkből ezért ma szimpla szendókat ebédeltünk. Miket zagyválok… hogy lehetne egy szendó szimpla megpakolva mindenféle finomságokkal. Brie sajt, friss zöldség a piacról… najó a sonka sima bolti felvágott volt. Viszont ez a szuper környezet bármilyen kaját feldobott volna egyébként is. Nem is volt szükségünk többre. Igaz, jó lett volna kipróbálni a halász falucska specialitását, a Créme de Cassis-t, ami egy feketeribizli alapú alkoholos likőr. Vagy egy reggel frissen fogott tengeri halból készült ételt betolni. Cassis egy olyan hely ahová még szívesen visszatérnék.
Miután visszasétáltunk a kikötőhöz még kicsit andalogtunk a Provence 50 árnyalatában pompázó utcákon, csak úgy félig meddig bekandikáltunk egy parfüm múzeum/bolt bejáratán, fagyiztunk egyet és igyekeztünk picit lelassítani az időt és szimplán élvezni és értékelni, mindazt, ami velünk és körülöttünk történik.
Próbáltunk így tenni akkor is amikor a vasútállomásra tartó buszunk nélkülünk hajtott el. Sajnos azt már kevésbé sikerült értékelni. Főleg azért, mert a következő busz csak egy óra múlva indult. A probléma az volt amit a cikk elején már említettem, ha még emlékeztek. A busz roppant pöttömke mérete. Ennek köszönhetően nem tudott mindenkit egy körben elvinni, ezért kábé 10-en ott maradtunk. A következő busznál egy fokkal határozottabbak voltunk és így az elsők közt pattantunk fel, de most is volt 2-3 pórul járt illető aki lemaradt. Úgy tűnik csúcsidőben ezzel számolni kell. Szerencsére a vonatok vissza Marseillebe sűrűn járnak, a Marseille – Aix expressz buszokról nem is beszélve, szóval pánikra nem volt ok.
Cassis sikeresen megtartotta a halászfalucska jellegét és gyönyörű természettel van körbepakolva. Egy város ahova nagyon szívesen visszatérnék még. A mai napig elég nyugis (relatíve – Nizzához viszonyítva pl.) és egy maximálisan élvezhető nagyszerű városka.
Szóval összefoglalva, mini Cassis élmény pakk:
- Fürdés valamelyik csodaszép keskeny öbölben a Calanque Nemzeti Parkban – érdemes még délelőtt elindulni, hogy a legbrutálisabb meleget elkerüljük. Soksok ívóvíz és kényelmes zárt cipő kíséretében javasolt. Szuper élmény. Sajnos nyaranta megesik, hogy bizonyos időre lezárják a nemzeti parkba vezető utakat erdőtűz miatt. Alternatíva a csónakkal vagy kajakkal megközelítés. A kikötőben számos opciót találhattok.
- Cassis kikötő felfedezése – egy fagyi társaságában andalogni a képeslapokba illő kikötő színes házai és halászhajói közt azon mélázva milyen lehetett Cassis kétezerötszáz évvel ezelőtt, amikor a Ligúrok megalapították.
- Az óváros és azon túl – csak úgy mint számos más Provence-i tengerparti városkában, Cassisban is az egyik legjobb dolog amivel megajándékozhatod magad az egy laza délutáni séta az óvárosban, majd egy vacsi keretében a helyi gasztronómiai élmények magadba szippantása. Likőr formájában például. A helyi spec. a Créme de Cassis, ami egy feketeribizliből készült likőr. Ezen kívül halászfalu révén erősen ajánlott a tengeri finomságok kipróbálása.
- Chatue de Cassis – a kikötő felett magasodó13 századi középkori erőd – „meglepő mód” már a római korban is katonai erőd állott a helyén – ami ma luxusszállóként üzemel. Épp ezért nem látogatható. Viszont így is elég frankó látvány nyújt a kikötőből csodálva. Ezt a „programot” egy könnyed fejfordítással kipipálhatjátok.
- Strandok – Cassisban nem igazán találunk többszáz méteren át kígyózó homokos tengerpartokat. Ettől függetlenül kifejezetten jó lehetőségek vannak mártózni egyet. A legnagyobb strand, a Plage de la Grande Mer egyből a kikőtő mellett található. Egy másik, kissé eldugottabb és kavicsosabb strand a Plage du Bestouan innen alig 10 perc séta. A Plage du Corton és a Plage de l’Arene a kikötőtől kelet felé található és mivel rövid séta szükséges az eléréséhez és kisebbek is, ezért kevesebb emberrel kell osztozni ezeken a strandokon. Mégis azt ajánlom, hogy ha van rá lehetőségetek, akkor keressetek fel egy eldugott kis tengeröblöt a Calanque Nemzeti Park területén. A legkönnyebben elérhető a Calanque de Port Pin. Ahogy sétáltok a calanque felé, néha kacsintgassatok vissza Cassis felé és élvezzétek a kilátást. Főleg a Cap Canaille sziklaormát. Csodálatos természeti képződmény. Európa egyik legmagasabb sziklája a maga 394 méteres magasságával.
- Túrázás a Calanque Nemzeti Parkban – bátrabbaknak. Nem mint, ha bármi félni való lenne benne, de nyáron a 35 fokban a sziklák közt andalogni elég megterhelő. Viszont cserébe láthatod milyen lehetett a mediterráneum az emberek térhódítása előtt. A Dél-Francia vadon, ahol a tenger az évezredek során elvarázsoló kis öblöket vájt a mészkőbe. Franciaország egyik legszebb nemzeti parkjaként emlegetik és itt tuti nem fogsz turstatömegekkel találkozni.
Nekünk nagyon bejött Cassis amihez nagyban hozzájárult a Calanque Nemzeti Parkban tett rövid sétánk és az első találkozás a végtelen kékséggel Franciaországban. Norvégián már volt szerencsém tengerben pancsolni, de természetes az más élmény volt.
Tudjátok mi a szitu minden iromány végén. Véletlenül se fojtsatok magatokba semmi hozzáfűznivalót.Komment, kérdés, kritika, nagyi almáspite receptje… minden jöhet. 🙂
