A fjordok kapuja – Bergen

Bergen különleges helyet foglal el a szívünkben. Ezért is ebben a cikkben nem csupán arról olvashattok, miért a legfrankóbb város Norvégiában, de személyes sztorijainkat is. A cukormáz nélkül. Miért szerettük meg ennyire a várost. Egyáltalán miért pont ide költöztünk és a többi.

No problemo ha titeket a top látnivalók sodortak ide, bátran ugorjatok az erről írt cikkünkre és csekkoljátok le a legszuperebb látnivalókat és tevékenységeket, tippeket low-budget kirándulásra, mit pakolj be a bőröndbe, ha Bergenbe jössz és a többi. Erre a célra írtuk ezt a cikkünket:

Bergen – bennfentes útikalauz a fjordok kapujához

Igyekeztünk lefedni a teljes képet. Előre szólunk, ha kicsit is érdekel Norvégia és az itteni élet, ezek után nehéz lesz ellenállni egy bergeni utazásnak. Csapjunk hát bele a lecsóba.

Hogy elkerüljük a félreértéseket, ma a „mesemondó” szerepében ismét Levi, de az egyik öcskös, Kris is legalább annyira aktívan hozzájárult, hogy ez a firkálmány megszülethessen.

Milyennek képzeld el Bergent?

Norvégia nyugati partvidékén járunk. Eső áztatja a várost zsinórban hetedik napja. Ez akár egy Bergenben játszódó sztori kezdete is lehetne. Nem lenne meglepő. Pontosan nem tudom, mi okozza ezt a jelenséget – részben valószínűleg a relatíve magas hegyek, amik közvetlenül a város mellett tornyosulnak – de kétségkívül Norvégia legesősebb városáról van szó. Talán egész Európa legesősebb városáról. Pozitív oldala az érmének, hogy az ember hihetetlenül megtanulja értékelni azokat a napokat, amikor előbújik a nap. Igazából, ha annyira szörnyű lenne a helyzet, akkor nem élne itt ennyi ember. Nekünk nem okozott különösebb problémát, szerintem hozzá lehet szokni és szimplán jobban ki kell használni a napokat, amikor ideális az időjárás kültéri akciózásra.

Bergen településfejlődés szempontjából is érdekes. Hosszú időn keresztül a belváros egy része, egészen pontosan a kikötő melletti negyed, egy külön városnak számított a városon belül. Amolyan semleges zóna. A Hanza kereskedőváros hálózatának része, amit elsősorban német kereskedők és a szezonálisan itt dolgozó rakodómunkások laktak. A ’hansa’ szó eredetileg is külföldön élő kereskedőt jelentett. Itt is erről volt szó. A elsőszámú innen útra kelő árucikk a szárított tőkehal volt. Az ellenkező irányból pedig számos egyéb értékes árucikk érkezett, amit az ország nem tudott magának előállítani. Bergenen belül a terület mai neve Bryggen (jelentése: a kikötő, a rakpart). Az UNESCO világörökség része 1973 óta, de sajnos számos tűzvésznek „hála” a legkorábban épült kereskedőházak ma már nem állnak. A jelenlegi legidősebb épület a 18. század elején épült, amikor már főként norvég kereskedők irányították a helyi áruforgalmat. Bergen a középkori Norvégia fővárosa és egykori királyi székhely.

Egyik kedvencünk a város természetközelsége (a legtöbb norvég városra stimmel). Bergent 7 hegy fogja közre, ami egészen sajátos érzést kölcsönöz a településnek. Teljesen átlagos dolog a norvégok esetében hétköznap délutánonként lenyomni egy laza túrát valamelyik hegyen. Hétvégékről már nem is beszélve. Nem egyszer előfordult, hogy túrázás közben egy 80 év körüli néni vagy bácsi előzött le minket. Nekik ez az életük szerves része. Imádnak a természetben lenni. Bergenben van is erre lehetőségük bőven.

A mi utunk Bergenbe és amiért belopta magát a szívünkbe

Kettőnk közül Krist sodorta előbb Bergenbe a szél. Egészen pontosan 2016-ban és talán nem is teljesen szándékosan. Lássuk, hát, hogy is emlékezik vissza a történetre Kris.

*Kris erőszakosan kicsavarja Levi kezéből a pennát

Na szóval, igen, a történetem, ahogy Bergenbe kerültem… Tehát adott egy srác, aki már jó pár éve Norvégiában él, elmúlt 22 és még nagyon nem sikerült eldöntenie, hogyan képzeli el az elkövetkezendő éveket. Volt egy mellékvágányom Altán a mérnöki egyetemen, de miután elvégeztem a nulladik – úgy hiszem otthon előkészítő a böcsületes neve – évet, rájöttem, hogy bár mindig is reál beállítottságú voltam, nem nagyon leltem már örömömet ezekben az olyan dolgokban, mint a matek vagy a fizika. Pedig a középsuliban a matektanár kedvence voltam… *enyhe vállveregetés jobbról… magamtól magamnak

Így hát, mint kiderült, ezt az alternatívát le lehetett húzni a listáról. “No, de akkor mi?” – kérdeztem magamban. Amíg ezt kérdezgettem magamtól, elrepült egy év munka után kutatva, de sajnos a sikeres jelentkezések száma egyenlő volt a nagy büdös nullával. Mindeközben, körülbelül 21 éves koromban, elkezdtem megismerkedni a kamerával és a fényképezéssel, hála az egyik paksi srácnak, aki akkoriban velünkt lakott Altán. Köszi Viktor! Ő vett újonnan egy kamerát magának, én pedig megkaptam Apukámét használni. Sokat jártam el vele fotózgatni ezt- azt. Mire oda jutottam, hogy döntenem kell, nagy szerepet játszott ez a tapasztalat a kalapács leütésében. Igazából úgy késztetést éreztem arra, hogy olyat válasszak, amivel alkotni tudok és a kreativitásomat kiélni. Így a végén adta magát, hogy ötvözzem a kameréval való operálást a filmmel, ugyanis IMÁDOK filmeket nézni, és lám, így született meg a döntés, hogy én bizony operatőr szeretnék lenni. A másik lehetőség a fém- vagy famunkálás lett volna, amivel szemezgettem.

Szóval megjelöltem első helyen a trondheimi egyetemet, remélve, hogy Ati után mehetek, a második helyet pedig Bergennek adtam. Mint utólag kiderült, túl kevés hajam volt a trondheimi népeknek, így egy hajszállal lecsúsztam onnan és megkaptam Bergent győztesként. Utólag nem is bántam, hogy így hozta a sors, mert ez alatt a lassan három év alatt, mióta itt élek, sok szép helyen jártam a városban és környékén, sok jó és érdekes emberrel ismerkedtem meg és lettünk barátok, és nagyon megszerettem Bergent úgy alle sammen.

Nekem őszintén szólva az az egyik nagy plussz benne, hogy, bár BP-ről származok -mondhatni tápos pesti vagyok- és a kis “húszezres” Alta városát is megjártam, valahogy nekem Bergen az arany középút. A nagyvárosi élettől kicsit elidegenedtem ott északon, de ott meg kicsit túl nyugis volt. Itt Bergenben van igazából minden, amit az ember kívánhat, de még sincs az a “nagyváros” érzése az embernek. Nekem legalábbis nincs. Pedig a második leglakottabb város itt fjordföldön!

* Levi kihasználja a nagy tesó szerepét és visszaszerzi az íróeszközt

Jómagam 2017-ben pottyantam Bergenbe kedvesemmel, Annával. Külső szemlélőként logikátlannak tűnhet a döntésünk. Pillanatokon belül érteni fogjátok miért. A kezdetektől az volt az elhatározásunk, hogy 2018 augusztusában szeretnénk elkezdeni a mesterképzést Norvégiában és annak ellenére Bergenbe költöztünk, hogy teljes mértékben tisztában voltunk vele, hogy a mesterképzés ami számomra a legjobban feküdne egyedül Trondheimben, az NTNU egyetemen elérhető. Végül mégis úgy döntöttünk, hogy 2017 februárjában irány Bergen. Sokat elmond, hogy miután elhagytuk Bergent, az első trondheimi hónapokban rettenetesen hiányzott korábbi állomáshelyünk. Egyáltalán nem bántuk meg ezt a döntésünket. Az hátterben, az egyik fő oka a választásunknak abban gyökerezett, hogy Bergen, Norvégia második legnépesebb városaként jóval több álláslehetőséggel kecsegtetett egy frissen, minimális norvég nyelvtudással ide érkező külföldi számára, mint például Trondheim tette volna. Jogosan merül fel a kérdés, hogy ilyen alapon miért nem Osloba költöztünk először? Egyszerű. Kisebb városba vágytunk. 2015 nyarán volt szerencsénk egy három hetes dél-norvégiai körutazás során alaposabban feltérképezni Oslo-t, Stavangert, Kristiansandot és Bergent. Őszintén szólva, nekem ekkor nem tetszett Bergen. Bezártságot éreztem és nyomasztott a sok hirtelen magasodó hegy közvetlenül a város mellett és a szottyos időjárás. Ehhez képest Anna megtudott győzni, hogy ide költözzünk és bumm, imádtam minden percét. Ne kérdezzétek mi okozta a pálfordulást, de örülök, hogy képes voltam változni és értékelni ezt a nagyszerű várost. Úgy tűnik elsőre elhamarkodottan ítéltem meg a várost. Furcsa szerzet vagyok tudom. *Anna eközben egyetértően bólogat

Bergeni időszakunk alatt ért hideg-meleg, volt fent és lent, de végül csak a jó emlékek, élmények maradtak meg.

A munkakeresés például egy stresszes folyamat. Ezzel tisztában voltunk. Ahogy a norvég nyelv fontosságával is ebben a procedúrában. Ezt észben tartva, néhány hónappal költözésünk előtt elkezdtünk norvégot tanulni, mert tudtuk, hogy anélkül (nem lehetetlen, de) kicsi a sansz a sikerre. Az online nyelvoktatás mellett voksoltunk és szerencsére szuper tanárt és nyelvsulit találtunk. Timi és a Privattimer segítségével magunkra szedtük a norvég alapokat, mire ide érkeztünk. Ez nagy előnynek bizonyult. Naná, hogy kedvelik a norvégok, ha a CV tuszkolás mellé norvégul tudod hozzátenni, hogy honnan jössz, milyen tapasztalatod van, miért szeretnél itt dolgozni stb.

Anna később egészen a norvég nyelvvizsgáig jutott és 2 hónap után talált munkát. Köszönhetően a norvég tudásának és az első munkahelyen szerzett tapasztalatainak később már könnyebben talált további mellékállást. Anna példája jól mutatja mennyit számít a nyelv és mennyit lendít az ember lehetőségein, ha egyszer már bekerült a munkaspirálba. Én ellenben – bocsássatok meg a szóhasználatért – elbalf***kodtam a lehetőségeket. Nekem az anyagiak gátat szabtak annak, hogy kiköltözésünk után is folytassam Timivel a nyelvórákat. Természetesen otthon, magamtól kevésbé jött a motiváció és a megfelelő rendszert sem találtam.

Ettől függetlenül én is dolgoztam. De csak rövid időket. Vagy nem jött be a munka (talán túl válogatós lennék?) és károsabb volt testileg és lelkileg, mint hogy csak az anyagiak miatt megérje, vagy nem volt elég jó a norvég tudásom. Majd végül 8 hónap és egy elég nagy mélypont után találtam (kibányásztam) egy gyakornoki pozíciót egy szakmámhoz egészen jól passzoló profilú kis cégnél. Ez a példa pedig azt mutatja jól, hogy megéri akkor is elküldeni egy emailt, ha éppen nincsen konkrétan állás meghirdetve. Az egyetlen baki az volt, hogy nem tudtak fizetést ajánlani. Én belefutottam. Alapvetően viszont, szerintem, ritka Norvégiában ez a szitu. Ettől függetlenül elvállaltam, mert hasznosnak ítéltem a jövőbeli kilátásaim szempontjából. Így állt össze az a kép, hogy kettőnk közül csak Anna munkája volt anyagiakban is mérhető. Sokat elmond az itteni lehetőségekről, hogy ettől függetlenül nem kellett szűkölködnünk, sőt belföldön ez időszak alatt utaztunk a legtöbbet például. Egy fizetésből. Egy itt átlagosnak számító keresetből. Lényegében mondhatjuk, hogy én viszont bizonyos szinten kudarcot vallottam. Másrészről viszont olyan tapasztalatokat szereztem amit hotelben mosogatás közben nehezen szerezhettem szedhettem volna magamra. Ellentmondásos. Sokat tanultam ezekből a sztorikból.

A lényeg, amikor a képeinket nézegetitek és elfog az érzés, hogy mennyire jó nekik, milyen jó lenne ott élni, akkor most már láthatjátok, hogy ezek a képek csak a vidám pillanatokat mutatják (amikből jóval több volt), a csilivili felszínt, de a háttérben ennél többről van szó. Nekünk is meg vannak a problémáink és az akadályok amiket igyekszünk leküzdeni. Szóval semmi ok úgy felállni a számítógép elől, hogy “basszus, nekik miért ennyivel jobb az életük, mint nekem?”. Nem az. Nektek is minden adott. Értékeljétek az apró dolgokat. Bergen például megtanított, hogy két órányi napsütésnek úgy örüljünk, mint ha egy csoda lenne. *Pozitív blabla off

Számomra egy másik eseménysorozat ami meghatározta a bergeni időszakot, az a betegségem (majd talán egy másik cikkben…) kezelése volt. Ez ugyanis továbbra is Magyarországon zajlott. Minden második hónapban. Tudom mások is ingáznak hasonlóképpen, de nekem nem volt célom ilyen sűrűn hazaugrani. Szerettem volna alkalmazkodni az új környezethez, elszakadni kicsit otthonról, felvenni az itteni ritmust. Sokszor túlzottan vártam ezeket az utakat, mert találkozhattam a barátaimmal, nagymamánkkal… Csak az járt a fejemben, hogy “már csak egy hét és újra otthon, sörözgetés a haverokkal, elém tolják a kaját, a szennyesemet sem magamnak kell mosnom stb”. Éppen ezért, sokszor ezek az utak voltak a legnagyobb figyelemelterelő tényezők. Szerencsére Trondheimben elérhető ugyanaz a kezelés, mint amit otthon kaptam, így ez a probléma kipipálva. Hatalmas segítség.

2018 augusztusa óta élünk Trondheimben, de túlzás nélkül, Bergen továbbra is különleges helyet foglal el a szívünkben.

Egy maréknyi nagyon kedves bergeni emlékünk egy-egy képkockában

Amit imádunk Bergenben

A reptérre megérkezve szeret elbizonytalanítani minket a város. Az első kép ami a szemünk elé tárul miután elhagyjuk a főépületet.

A kőfalon díszelgő “Bergen?” felirat azonban nem azért van ott, hogy az ember azt higgye rossz desztinációra érkezett. A jelet mindenki úgy értelmezi, ahogy szeretné. Az én fejemben a kérdőjel egyfajta felébresztése a kíváncsiságnak, nyitottságnak és izgalomnak. Én úgy képzelem, hogy egyben a városban és a régióban fellelhető megszámlálhatatlan lehetőségre, felfedeznivalóra is utal ez a jelzés. Meghagyva mindenkinek a szabadságot, hogy maga fedezze fel a választ a kérdésre, “Bergen?”.

Mi is igyekszünk megválaszolni a kérdést a magunk módján. Számunkra Bergen a kulturális sokszínűséget, természetközelséget, a hegyeket, hegyoldalakba épített faházakat, közeli fjordokat, Norvégia diverzitás képviseli. Legutóbbi esetében úgy értem, hogy az országon belül fellelhető apró kis kulturális, nyelvbéli különbségek itt is megfigyelhetőek. A dialektus példuál, a bergensk dialekt, az egyik legmarkánsabb. Enyhén raccsolósan és gyorsan beszélnek.

Villámgyors nyelvi kitérő. A norvég nyelvnek két (írásbeli) változata fut jelenleg az országban. Az egyik a hagyományos ‘bokmål’, a másik pedig a nyelvújítás után megalkotott ‘nynorsk’, ami közelebb áll a dán nyelvhez (legalábbis a wikipédia ezt állítja). Utóbbit nagyjából a lakosság 13%-a vallja magáénak, mint anyanyelvként használt nyelvjárás. Ez a 13% főként a nyugati megyékben összpontosul, így például Hordaland megyében, ahol Bergen is található.Így aztán a helyközi és távolsági buszokon például sok minden nynorsk-ul van kiírva. Ez érdemben azonban nem befolyásol semmit, főleg mert ha jól tudom, minden norvégnak (akinek nem ez az anyanyelve) kell tanulnia általános-, és középsuliban nynorsk-ot. De igazából a két fő verziónak is jó néhány különböző dialektusa fellelhető, ami miatt néha egymást is képesek összezavarni a norvégok.

Néhány szembetűnően különböző szó, ami bemutatja mennyire más ez a két verzió:

Ezen kívül kedveljük még az enyhe hőmérsékletingadozást. Ez annyit jelent, hogy nyáron ritkán emelkedik 20 fok fölé a hőmérséklet, de télen is elég ritkán mutat kevesebbet a hőmérő mint -1-2 fok. Télen szinte soha nem marad meg a városban a hó, de jeges utakkal is ritkán találkozni. Ez viszont nem jelenti azt, hoy aki egy kis télre vágyik ne kaphatná meg azt. Egy rövid hegyre felsétával áthidalható ez a hiányérzet.

Amit kevésbé szeretünk Bergenben

Ez a lista jóval rövidebb. Elfogultság nélkül. A hetekig tartó borongós időjárás majdnem egész napos esőzésekkel néha demoralizáló tud lenni, de nem annyira rossz, mint amennyire annak hangzik. Összességében minket például nem zavart.

Egy másik negatívuma a városnak, hogy a norvég drogfogyasztó társadalom aránya itt a legmagasabb, vagy inkább a leglátványosabb. Ez igazából főként abban nyilvánul meg, hogy a város egyes részein összeverődve, vagy épp egyedül de könnyedén kiszúrható kábítószer fogyasztó emberek sétálnak, ülnek, fekszenek az utcán. Bármennyire is rosszul hangzik, egyrészt kevés ilyen hely van, másfelől senkire nem ártalmasak ezek az emberek. Azon kívül, hogy nem a legfelemelőbb látvány, semmiféle problémát nem okoznak az arra kolbászolóknak. A borozó (a lentiekben fellelhető a kajáldás/frissítős szekcióban ‘Frille og Dyvekes Vinkjeller’ néven)például ahol Anna dolgozott, pont egy elvonó(szerűség) melletti utcában volt. Ami egyébként a belvárosban egy régi kis utca, kávézóval, állandó forgalommal stb. Soha nem ért semmiféle attrocitás. Néha kicsit szakadtak vagy/és büdik, de el vannak a saját kis világukban. Legalábbis a mi tapasztalataink alapján.

Ilyennek éltük/ éljük meg Bergent. Reméljük hamarosan nektek is lehetőségetek lesz szuper személyes tapasztalatokat gyűjteni Norvégia legfrankóbb (ezzel persze páran vitatkoznának) városával.
Köszönjük, hogy elolvastátok életünk ezen szakaszának sztoriját és ne habozzatok ha hozzáfűznivalótok, vagy kérdésetek lenne! 🙂 Pacsiii!