Avignon és környéke – a pápák városa

Nem kellett sokat győzködni magunkat, hogy Avignon legyen az egyik „bázis” ahonnan aztán felfedezhetjük a környéket. Avignon mellett szólt, hogy tömegközlekedési csomópontként csillagszerűen lehet a Rhone mindkét oldalát felfedezni. Plusz pont volt, hogy maga Avignon is szuper város. Imádjuk a  gazdag történelmi hátterű városokat.

Itt minden meg volt, amire utazásunk ezen szakaszában vágytunk. Szuper óváros tele felfedezésre váró utcácskák/ sikátorok, pékségekkel, piaccal. Kultúra, történelem és gasztronómia egyvelege Avignon. A belváros ideális méretű és maga a város sem túl nagy 95.000-en lakják.  Viszont elég nagy ahhoz, hogy semmiből ne legyen hiány és . Nagyon élveztük az itt töltött időt.

Párizsból hajnalban indult a vonatunk és ennek köszönhetően már kora délelőtt befutottunk Avignonba. Ezért ezt a napot a város felfedezésére tudtuk szánni. Úgy számoltunk, hogy a következő napok ’day-trip’-ekkel fognak telni relatíve környékbeli látnivalók becserkészésével.

Szerencsére airbnb-n megtaláltuk a perfekt apró apartmant is a város szívében. Amint kiléptünk a kapun, egy klasszikus francia pékség csalogatott az utca túloldaláról. Ha valami rettenetesen hiányzik nekünk Norvégiában, akkor azok ezek a helyek – bár vannak nagyon frankó kis kávézók/pékségek, de más a hangulata – és a piacok. Kevés olyan nap volt, amikor a napközbeni étkezést nem egy kisebb eldugott pékségből oldottuk meg. Igaz ami igaz, ez az étrend nem igazán passzolt a – csak képzeletben létező – diétánkhoz.

Pech és egyben szerencse is, hogy ez volt az egyetlen nap, amikor egész nap szakadt az eső. Megmondom őszintén, később hálát adtam volna még 1-2 esős, hüvösebb napért a következő 10 napban. Norvégiában megedzett kicsit az éghajlat és úgy gondolom már egész jól viseljük a csapadékos időjárást, viszont a nyári kánikula más tészta.

Ha már Franciaországban jártunk szerettünk volna annyi gasztroélményt gyűjteni amennyi a büdzsébe csak belefér. Arról nem beszélve, hogy ahogy korábban említettem, Norvégia egyik apró hiányossága a piacok nem létezése. Najó persze van hely ami erősíti a szabályt – például Trondheimben is azt hiszem minden második héten van ‘bondensmarked’, nyersfordításban ‘farmer piac helyi főleg húsáru és sajtkészítőkkel – de így is ez volt az utazás egyik leginkább várt eleme. Épp ezért legelső lépésként a piac felé vettük az irányt. Avignonban van egy állandó, minden nap nyitva tartó fedett piac is a heti 1-2 alkalommal megrendezett hangulatosabb szabadtéri piac mellett. Barcelonából még elég élénken élt az élmény, amikor a nagypiacon belefutottunk isteni falatokba. Mármint kész ételeket. Itt viszont sajnos nem jártunk sikerrel.

Lehet a hétfő koradélután nem volt a legjobb időpont erre a célra. Maga a hangulat, friss sajtok, szezonális zöldségek, gyümölcs, hús és hal stb. az tökéletesen működött ettől függetlenül szóval, ha az ebédhez szeretnétek bevásárolni friss alapanyagokat akkor totál megéri elnézni délelőtt. Az én szívemhez közelebb állnak, és szerintem hangulatosabbak is, a szinte minden aprócska településen  heti 1-2 alkalommal megrendezett szabadtéri piacok.

A ’Les Halles’-ből így kicsit csalódottan távoztunk egy rövid séta után, de meghallgatták imáinkat, mert alig 50 méter séta után elképesztően finom falatokra leltünk. Egy tipik apró pékség keltette fel az érdeklődésünket. A hely ’La Fabrique des Saveurs’ névre hallgat. A szendvicsnek összepakolt bagettek nagyon megmozgatták a fantáziánkat és ha már itt jártunk akkor egy-két édes süit is összeválogattunk, hogy legyen majd mivel lefolytani a szendókat Nem estünk túlzásba igazából. Ez volt a nap első étkezése,  így érthető volt, hogy lecsaptunk a kínálkozó finomságokra. Egy hangulatos aprócska parkban aztán jóízen betoltuk őket.

A pápák főhadiszállása

Avignon legnagyobb nevezetessége az egykori pápai palota. Mi sem szerettük volna kihagyni. Sőt… gyors ’Tourist Office’-ba tett kitérő után itt folytattuk. Háromnegyed óra sorbanállással az esőben…. 🙂 Megérte egyébként, mert nagyon érdekes és egyedülálló épület. A méretei alapján már leesik az embernek, hogy itt fontos ember lakhatott egykoron. A cikk címe is erre utal. Kissé hatásvadász módon, belátom. 🙂

Viszont nem megtévesztés. Egy rövidebb, kábé 70 évet átölelő időszak (1309-1376) alatt valóban pápai székhelyként működött Avignon. Nehéz lenne összefoglalni röviden, hogy miért, de érdekes a háttérsztori szerintem és jól lefesti mennyire összemosódott a politika és az egyház a középkorban. Meg később is. Ebben a Rubicon cikkben hosszabban olvashattok a háttérsztoriról, ha érdekel. A palota egyébként már előtte is állt és átmeneti pápai „hostelként” üzemelt. Az ide látogató pápák itt szálltak meg. Ekkoriban Avignon presztizse meredeken megnőtt, mondanom sem kell és szépen fejlődött a város.  Ez idő tájt még nem a Francia-királyság részeként, annak határán, pápai fennhatóság alatt működött a város. Egészen 1791-ig a francia forradalom kiteljesedéséig így is maradt, de ekkor „bekebelezte” a várost az újonnan formálódó köztársaság. Röviden a sztori.

A palota felfedezésének élményén nagyot lendített, hogy lehetett kérni tabletet a túrához aminek köszönhetően számomra totálisan új fajta módon járhattuk be az épületet. A lényege az volt, hogy a tablet kameráját használva, annak megfelelően hogy éppen mire irányítottuk a kamerát mutatta, hogy milyen volt az a szeglete az aktualis szobának vagy helységnek 14. században. Kábé egyfajta virtuális valóságként visszarepített az időben. Minez megtűzdelve rengeteg érdekes infóval. Sőt még egy egyszerűbb kincskeresős játékot is beépítettek a rendszerbe. Elsősorban, hogy a gyerekket jobban lekösse a program. Minket sem kellett sokáig győzködni, hogy Indiana Jones módra kutassuk a virtuális kincseket.

Az egyetlen hátulütője a tabletnek – amit másfél óra után realizáltunk – az volt, hogy elvonta a figyelmet a valóságról. Minden napos eset. Okostelefonjainkat nyomkodásával pont ugyan ezt tesszük. Ezután igyekeztük megtalálni az egyensúlyt a tablet és a valóság között. Jól működött a dolog. Pontosan nem emlékszem, de két és fél, három órát tuti elbóklásztunk. Igazából van egy fix útvonal amit be lehet járni és tele van apró részletekkel és érdekességekkel. Az erődített palota egyik bástyájára is fel lehetett kapaszkodni és innen élvezni a kilátást.

Híd a Rhone folyón

A palotales után már kicsit vonszoltuk magunkat a fáradtságtól, de úgy voltunk vele, hogy még egy dolgot mindenképp szeretnénk megnézni. Őt már kiszúrtuk korábban. Ez nem más, mint a ’Pont Saint-Bénézet’. Egy híd-rom. Az egykori híd töredéke maradt csak fent. Fénykorában teljesen átívelt a terebélyes Rhone folyó felett. Franciország legnagyobb folyója azonban ezt nem nézte jó szemmel és még mielőtt a folyószabályozások előtt – a középkorban – egy gigantikus árvíz magával ragadta a híd nagy részét is. Najó több árvíz is elsodorta a szerencsétlen megtépázott hidat csak mindig újraépítették. Egészen addig amíg aztán a 17. században ráuntak a helyiek is.

A sztori itt is érdekes, viszont itt sem fárasztanálak titeket ezzel túl hosszan. E helyett itt találtok több infót. Csupán röviden: a 11.-12. században a Pireneusokban járunk. Bénézet, a híd névadója, ekkor még mezei pásztorként terelgeti juhait. Ám egyik este hangokat hallott, amik azt mondták neki, hogy utazzon le Avignonba és építsen egy hidat. Az indoklás egyszerű. Nem volt még híd a városban ami megkönnyíthette volna a folyó két partja közti kereskedelmet és közlekedést. Hithű pásztorunk Bénézet nem kérdezett semmit, égi jelnek vette, szedte a sátorfáját és megkezdte nagy kalandját. Ennek a kissé mára megtépázott eredményét láthatjuk ma is. A hidat 1995-ben a világörökség részenek nyilvánította az UNESCO.

Nem túl drága belépő ellenében végig lehet sétálni a hídon. Mi is így tettünk, de őszintén megmondom, hogy ezt nem sorolnám kötelező programnak. Rettentő hosszú és időnként túlságosan részletekbe menő volt a hanganyag amit kaptunk a belépéskor. A híd szépen látszik a folyópart számos részéről, vagy akár a pápai palota mögötti park végéből is. Ez a távolabbi látvány összepárosítva egy a hídról szóló wikipédia cikkel tökéletesen összefoglalja a lényeget.

Elveszetten flangálás és romantikus vacsi

Tulajdonképpen Avignoni városnézésünket ezzel lezártnak tekintettük. A város természetesen ennél azért többet kínál. Például felkapott művészeti múzeumokat. Mi ezzel nem éltünk – főleg miattam nem – de akik szeretik a kortást művészetet, vagy a gótikus, reneszán művészetet azok számára rengeteg kisebb galéria, vagy múzeum elérhető a városban.

Nem beszélve arról, hogy rengeteg felfedezésre váró terecske, kajálda, fagyizó, eldugott gyöngyszem várja az ide látogatókat akik szeretnek elveszni kicsit a keskeny macskaköves történelmi utcácskákon.

Nekünk egy ilyen hely volt a ’Ginette et Marcel’. Egy kis bisztro. A hely kiülős része egy nagyon hangulatos téren van amit óriási platánok árnyékolnak le a fülledt koraestéken. A hely specialitása a ’tartine’, ami  igazából nem más, mint egy jól elkészített melegszendvics. Ennek rengeteg verzióját készítik. Én egy sonkás sajtosat ettem rajta paradicsomszeletekkel. Természetesen finom volt nagyon, de nem fogok ódákat zengeni egy melegszendóról. 🙂  A alapanyagokat egyébként helyi termelőktől szerzik be szóval ez nagy pirospont a családnak. Ezen kívül van egyként gaspaccio, ami nyáron egy igen jól eső hideg leves, sajttálak stb. Plusz van rengeteg isteninek kinéző sütijük is. A hely ráadásul nem is drága.

Ami miatt szerintem totál érdemes egy melegszendvicsnyi időt eltölteni itt, az maga a hangulat. A korábban említett szuper kiülős rész melett gondolok itt pl. arra, hogy a bisztro generációk óta egy család kezében van és ez a családias atmoszféra most is érződik. Plusz kevés a külföldi. 90%-ban helyiek töltik meg az asztalkákat. Imádtam.

Villeneuve-lés-Avignon

Mázlink volt, mert utolsó napunkon nem váltott minket senki a szálláson, így bőven ráértünk elhagyni a várost. S ha már így alakult, akkor beterveztünk még egy apróbb programot. Avignon szomszédságában, a Rhone túloldalán található egy aprócska település, Villeneuve-lés-Avignon. Tökéletes fél napos program. Akár gyalogosan is laza 30 perc alatt elérhető az óváros és az erőd Avignonból.

A középkor egy részében itt, a Rhone mentén húzódott a Francia-királyság határa. Ennek köszönhető a Fort Saint-André jelenléte is. A 13. században kezdték meg az építését egy már a dombtetőn csücsülő kolostor köré. Az aktualis francia király egyfajta erőfitogtatása is volt ez az Avignoni pápai hatalommal szemben. Stratégiai szerepét gyorsan elvesztetette már a 15. században, amikor Provence a francia királyok kezére került és így a határ is kitolódott.

Az erőd elég frankó látványt nyújt, a falon és a bástyákon végig sétálva pedig látványos panoráma tárul a szemünk elé. Ami mégis a legérdekesebb volt, azok a tökéletesen megőrződött rajzok az egykori börtön celláiban. A 18.-19. században itt raboskodók „hagytaékai” az utókor számára. Érdekes rajzfirkákra lelhetünk itt. Akadt aki a padlóba vésett egy sakk-szerű játék alapjait, akadt aki a kezét rajzolta körbe.

Az erőddel körbevett bencés apátság  már bő 300 évvel a falak előtt is ott terpeszkedett a domb tetején. A 10. században épült apátság egészen a Francia Forradalomig jelentős regionális befolyással bírt, ekkor azonban részben lerombolták és egy ideig elhagyatottan állt. Ahol egy ajtó bezárul, ott kettő kinyilik, szokták mondani, és épp így történt a kolostorral is. Hamarosan egy művész hölgy magántulajdonává vált és ekkor kapta meg mai arculatát a gyönyörű, országos jelentőségű toszkán, és provancei stílust ötvöző kerttel. Az erődön belül elhelyezkedő apátság ma is magán terület, így az erődtől külön látogatható.

Ugyan mi először csak az erődfalakon szerettünk volna  sétálni, nem tudván, hogy oda külön kell belépőt vásárolni, először az apátságba tértünk be . A kert tényleg mutatós, plusz egyes teraszokról és szakaszokról tökéletes panoráma nyílik Avigon felé, ahol egyértelműen a pápai palota uralja a tájképet. Nem voltak tömegek sem, mikor itt jártunk. Az erődfalakon sétálással egybekötve abszolúte ajánlott 4-5 órás program, ha kicsit eldugottabb, kevésbé látogatott szegletét szeretnétek látni Avignonnak.

Maga a városka is rejteget 1-2 említésre méltó cukrászdát, vagy éppen több száz éves olivaolaj sajtoló műhelyet, ami ma puccos étteremként is funkcionál. A ’Patisserie Marcellin’-ben például biztos vagyok benne, hogy mindenki találna új kedvenc sütit, nem beszélve a helyi kecskesajtokkal megbolondított szendókról, pitékről stb. Az egyik legjobb ilyen jellegű hely volt, ahol megfordultunk. A sima croissant is megér egy misét.

Ami viszont a városka ezen részére vonzott minket, az egy majd 700 éve működő olivaolaj sajtoló malom/ műhely. A 14. században az akkoriban Avignonban regnáló pápa megbízásából a egy szerzetes rend tagjai alapították. Túlélte a francia revolúciót – bár akkor szünetelt a termelés – és azóta ugyan magánkézben, de a ma ‘Maison Bronzini / Moulin à Huile de la Chartreuse’ néven futó olajsajtoló továbbra is töretlenül önti magából a magas színvonalú olivaolajat. Mivel ez az egyik legidősebb működő olivaolaj sajtoló üzem a világon, 2009-ben történelmi monumentnek nyilvánították. Szerencsénkre ez a csoda nincs elzárva a nagyközönség elől sem – igaz nekünk a kissé értetlen személyzet miatt nem sikerült túrát tennünk az üzemben – és minden nap túravezetővel látogatható a sajtolóüzem. A boltukban pedig jobbnál jobb olivaolajokat és környékbeli termékeket vásárolhatunk.

Utunk Avignoni fejezete a Villeneuve-lés-Avignonba tett csellengéssel zárult. Ami a régiót illeti… a java csak ezután következett. Ezekben a napokban sokat jártunk a rómaik nyomában, ha pedig épp nem, akkor meseszép domboldba épült falucskát és levendumezővel körbeölelt apátságot derítettónk fel. Ezekről is olvashattok a cikksorozat következő részéiben.

Remélem ha eddig nem terveztétek akkor ti is kedvet kaptatok felfedezni Provence kapuját, Avignont és mindent ami a kapun belépve rátok vár. Köszi, hogy időt fordítottál a cikk elolvasására, bízok benne, hogy értékes időtöltés volt. Legyen szuper és élménydús a következő utatok.

Kommentben pedig ne habozzatok megírni a véleményeteket, észrevételeiteket, negatív-pozitív visszajelzés is jöhet, ne tartsatok vissza semmit. Pacsii!!