A norvég emberek és a természet köteléke

Talán nem állítok nagy kreténséget, ha azt mondom, hogy a norvég az egyik legsportosabb, legaktívabban természetjáró nép a világon. Ebben hatalmas szerepe van egy kollektiv, természethez és az ország sajátos tájképéhez való hozzáállásnak.

Erre külön szavuk is van a norvég embereknek. ’Friluftsliv’. Ezt a szót rendkívül cseles lefordítani. Nem is igen lehet. Nyersen fordítva annyit tesz, hogy ‘szabadlevegői élet’. A valóságban inkább egy szóval összefoglalva: természetjárásban rejlő öröm és kikapcsolódás. A ’friluftsliv’ szerves része a norvég emberek mindennapjainak és nemzeti identitásának.

A lakosság több mint fele rendelkezik hytte-vel (kis nyaralóházzal) a hegyekben, kerekerdő közepén, völgyekben. A lényeg, hogy messze a város zajától a természet lágy ölén. A nagyobb városokban egy napsütéses hétvégén nem a belvárosban fogod a legnagyobb tömegeket találni, ha nem a város környéki rekreációs, erdős, dimbes-dombos területek túraútjain. Tél és hideg? Nem hogy nem állítja meg a norvégokat, hogy időt töltsenek a természetben, de valószínűleg legtöbbük számára még élvezetesebb is felkapni egy pár sífutó lécet és elindulni egy hétvégi túrára a hegyekbe.

Sok nemzetközileg felkapott kimutatás tükrözi vissza azt, hogy a norvégok a világ egyik legboldogabb népe. Bár mindig szkeptikus vagyok ezekkel a riportokkal szemben, úgy érzem, hogy ebben lehet némi igazság. Ebben a természettel ápolt egészséges kapcsolatuk játszhatja az egyik főszerepet.

Norvégia diverz természeti értékeiről és állatvilágáról dióhéjban

Azt hiszem nem titok, hogy Norvégia leghíresebb látványossága a döbbenetesen csodás természeti képződményei, mint a Prédikálószék, a Sogne-fjord, a Trolltunga stb. A Skandináv-hegység hőfödte hegycsúcsai és a mélyen a szárazföld belsejéig kanyargó fjordok. Európában egyedülálló kombó. A ritkán lakott országban bőven maradt tere a természetnek, hogy kibontakozzon nagyobb emberi behatás nélkül. Najó ez nem teljesen igaz. Nagyon kevés igazán „vad” ökoszisztéma vészelte át az ember megtelepedésését.

Még mielőtt nagyon belecsapnék a norvég erdők bundás, tollas csavargóiba, pár szó az élettelen környezetről. Ami legalább annyira érdekes, mint az élő. Sőt a legtöbb turista éppen ezért érkezik az országba. Havas hegysityakok, hosszan kígyózó fjordok, gleccserek és terebélyes egybefüggő erdőségek. Kevés európai helyen lehet hasonló látványban része az embernek. Nem is beszélve arról, hogy Norvégia az egyik legjobb hely a sarkköri élet megtapasztalására. Ez a táj elsősorban Dél-, Dél-Nyugat és Közép-Norvégiára jellemző.

Észak egy kicsit más világ. Lassabban folyik az élet, kisebbek a közösségek és óriási lakatlan területek vannak, amik télen csak kutya vagy motorosszánnal járhatóak. Szerintem sokan nem is fogjuk fel például Tromsø mennyire észak. A grönlandi jégsapka egy-negyede például az északi sarktól távolabb található, mint Észak-Norvégia és a sarkifény “fővárosa”. Grönland, mint tudjuk egy igen embert próbáló környezet, ahol mindössze pár tízezer ember él. Hogyan lehetséges ez? Itt jön be a képbe a Norvégia partjai mentén futó, ezesetben szó szerint életet adó, Golf-áramlat. A trópusok felől észak felé meleg vizet szállító áramlatnak köszönhető az, hogy Észak-Norvégia élhető. És hogy mi is élvezhetjük a tundra csodáit.

Volt szerencsénk testközelből is élvezni a norvég tundrát, amikor Altán éltünk, ami Tromsøtől még pár száz kilóméter északra. Hideg? Igen. De egyáltalán nem élhetetlen. A telek csodálatosak. Leszámítva, hogy itt már hetekig nem mutatja magát a Nap a téli időszakban. A nyár épp ellenkező. Júliusban egy percre sem szűnik meg a napsütés. A csapadékosabb partvidéken előfordulnak erdők, de a szárazföld belseje felé haladva egyre gyérebb a növényzet és itt már zuzmók, mohák uralják a tájat. Aminek a rénszarvasok nem is örülhetnének jobban.

A sarkkörtől délre a gyönyrű élettelen környezet Európai viszonylatban diverz állatvilággal párosul. De ahogy a kontinens más részein, itt is nagyon megérezte az állatvilág az ember megjelenését. A nagyobb ragadozók a mai napig természetes ellenséget jelentenek a háztáji állatok számára, így azok szinte teljesen ki lettek iktatva. Barnamedve populáció pölö? Minimális. Svédországból átingázik időnként néhány példány, de állandó medve lakosai alig akadnak Norvégiának. Farkasok terén még siralmasabb a helyzet. Mivel ők ejtenek el a legtöbb birkát, az állattartó farmerek sokáig kilőhették őket legálisan. Ma már azt hiszem szigorítottabb a helyzet és egy visszatelepítő program is zajlik a térségben. Ez viszont sok vitát von maga után. Az állattartásban dolgozóknak nagy anyagi károkat okozhatnak a farkasok, vagy időnként a rozsomákok – egy másik norvég erdőkben is fellelhető kisebb ragadozó – és ezért ők egyértelműen a ragadozók újratelepítése ellen kampányolnak. Más felől viszont a norvég társadalom – ahogy azt az egész cikk pedzegeti – nagyon elhivatott a természet megóvása iránt. Jelenleg egy olyan kompromisszum van életben, hogy ha egy farmer tudja bizonyítani, hogy egy farkas, vagy rozsomák elragadott egy birkáját, akkor az állam anyagi kompenzációt nyújt. Egy másik ragadozó a hiúz lényegesen szégyenlősebb és ritkábban ejt el háztáji állatokat.

A norvég erdők királya viszont hatalmas, de aranyos. A jávorszarvas. Az egész országban fellelhető és elég gyakori, hogy emberek összefutnak a békés melákkal. Nekünk még sajnos nem jött össze. Egy másik nagyon sokat ábrázolt és klasszikus skandináv patás a rénszarvas. Főként Észak-Norvégiában jellegzetes és manapság már főleg emberek által tartott egyedek róják a norvég fennsíkokat a nyári időszakban. Klasszikus rénszarvastartó nép Norvégia őslakosai, a számik, akik már évszázadok óta foglalkoznak rénszarvas tartással. Télen összeterelik őket a júszágokat nagyobb karámokba, ahol áttelelnek. A Rondane Nemzeti Parkban még ma is össze lehet futni vad rénszarvasokkal. Már nem azért vad, mert megpróbál majd elejteni zsákmányként. Szimplán ember által kontrollálatlan körülmények között élik mindennapjaikat.

Egy fokkal extrémebb és ritkább jószág a Trondheimtől nem messze, Oppdal környéki hegyekben őshonos pézsmatulok. Tekintélytparancsoló jószág. Nem érdemes megpróbálni selfie-t lőni vele. A norvég erdőket, partokat járva időnként belebotolhatunk hódokba, vagy vidrákba is, ha szerencsések vagyunk. A klasszik cuki állatok közül a sarkiróka és a lunda is fellelhető Norvégiában. Előbbi a sarkkörön túl és magas fennsíkokon érzi leginkább otthon magát, míg a lundák az északabbi szigetek – pl. Lofoten-szgk. – színestollú lakói. Ezen kívül több fókafaj is állandó lakója a norvég partvidéknek és szigeteknek.

Ha azon filóznál, hogy élnek-e jegesmedvék Norvégiában, akkor a válasz: igen. Viszont csupán a Svalbard-szigeteken (más néven Spitzbergák). Ami technikailag Norvégiához tartozik, de Európa – és Norvégia – legészakibb pontjától, Nordkapptól, még több, mint 700 kilóméterre északra található a sarkvidék szívében.

Természetesen brutál gazdag tengeri élővilág jellemzi a norvég partokat, tengereket is. Nem feltétlenül annyira sokszínű, mint a trópusi korallzátonyok állat-, és növényvilága, de valószínűleg sokkal diverzebb, mint az ország szárazföldi élővilága. De ebbe most ne akarjátok, hogy belemenjek részletesen. Csupán néhány neves képviselője a norvég vizeknek: ámbráscet, beluga (főleg Svalbard környékén), néhány delfinfaj, és nem utolsó sorban a rendkívül intelligens orkák, vagy más néven gyilkosbálnák.

Norvégia hatalmas ország és nehéz egységes masszaként kezelni a természeti adottságait. Minél északabbra haladunk annál kopárabb a vidék és annál jobban veszi át a sark-köri környezet a teret. Dél-, és Közép-Norvégiát a fjordok, hatalmas erdőségek, havas, helyenként majdnem háromezer méter magas hegycsúcsok és gazdag szárazföldi élővilág a meghatározók, míg észak felé haladva fokozatosan veszi át az uralmat a tundra nagy kiterjedésű fennsíkokkal párosulva. Ez a sarkifény és éjféli nap vidéke.

Honnan ered a norvég emberek természet mániája?

A 19. század elején kezdett el kialakulni a mai modern Norvégia. Ennek egyik alappillére volt a norvég alkotmány papírra vetése, amiről itt olvashatsz bővebben. Ugyan ekkoriban svéd uralom alatt állt az ország, elindult egyfajta nacionalizmus. Csak úgy, mint ahogy kis hazánkban is. Az Európa szerte lezajlott forradalmak (1848-49…) után felerősödtek ezek a hangok Norvégiában is.

A nemzeti öntudatot egyedi nemzeti identitással, kultúrával próbálták alátámasztani. A hivatalos beszélt nyelv évszázadokon keresztül a dán volt és a norvég értelmiségiek jelentős része is Koppenhágában kötött ki. Mind Dánia és Svédország hatalmas hatással volt Norvégiára és így egy kulturálisan szinte teljesen homogén skandináv térség jött létre. Nem véletlen, hogy ekkoriban sokan szinte egy nemzetként kezelték a skandináv államokat. Amik közül az Európa perifériáján található minimális gazdasági és katonai erővel bíró Norvégia volt a legkevésbé ismert talán.

Egy önálló állam megalapításához szükség volt egy nemzeti identitásra, ami egyesítette a norvég embereket kulturálisan és megkülönböztette őket szomszédjaiktól, korábbi „elnyomóiktól”. Egy szegény, ritkánlakott ország, aminek nem volt katonai, politikai vagy gazdasági alapja amire építhetett volna. Viszont az jelentős különbség volt, hogy míg ekkor Svédország és Dánia lakosságának jelentős része már nagybb városokba tömörült, a norvég lakosság nagy része még mindig szétszórtabban, a fjordok mentén, völgyekben, hegyek lábánál élt. A természettel szoros kapcsolatban. Időnként embert próbáló időjárási körülmények között.

Itt jött be a képbe a ma már turisták milliót ide vonzó tájkép. Norvégia lehet, hogy nem volt sem kulturálisan, sem gazdaságilag egy szinten szomszédaival, de a fjordok, morajló vízesések, hófödte hegycsőcsok fémjelezte norvég tájjal semmi nem vehette fel a versenyt Európa-szerte. A norvég emberek ráadásul, ahogy említettem, sokkal aktívabb „részei” voltak ennek a tájnak, mint skandináv pajtijaik.

Norvég költők és festők mind fókuszpontként használták az ország természeti gyöngyszemeit, vad hegyeit, vagy fjordjait. Ezzel is hozzájárulva a nemzeti identitás formálásához.

Ezeknek a részben tudatos törekvéseknek köszönhetően a norvég nemzeti identitás felvette a következő formát: egy életstílus, aminek fő karakterjegyei a természethez való közelség, a vadon tisztelete és szeretete. Így alakult ki egy kép a norvégokról, mint két lábbal a földön járó, természetimádó, egészséges életmódot élő, extrém körülményekkel dacoló szívós északiak.

Ezt remekül példázza a nemzeti mottó is ami 1814-ben született meg az altkomány megkreálása utáni napokban Eidsvollban. Így szól: “Enig og tro til Dovre faller”. Érthetően fordítva „Egyesülve és hűen amíg Dovre áll”. A Dovre(-fjell) egy fennsík és az ország egyik híres nemzeti parkja. A helyett tehát, hogy például egy politikai szimbólumot, mint például a parlament, illesztették volna a szövegbe, az ország egyik büszkesége, egy természeti képződmény került bele.

Néhány karakter, aki aktívan hozzájárult a ‘friluftsliv’ promótálásához

Elsőként a felfedező, akinek az egyik legjelentősebb szerepe volt a norvég nemzeti identitás elmélyítésében expedíció politikai jelentősségével. Hölgyek és urak… Fridtjof Nansen.

Nansen híres sarkkutató, óceanográfus és felfedező, aki a 19. század végén, 20. század elején vitte véghez expedícióinak nagy részét. Ezek a küldetések szinte kivétel nélkül embertpróbáló klimatikus és földrajzi körülmények között zajlottak, sok esetben sítalpon. Ezzel tökéletesen tudott azonosulni a norvég emberek nagy része. Nansen felfedezéseivel azt is bebizonyította, hogy az ennek a fajta aktív szabadtéri életstílusnak politikai jelentőségei is lehetnek. Azáltal, hogy mindaddig felfedezetlen területeket a norvég korona fennhatósága alá csatoltak expedícióinak nyomán. Legnagyobb teljesítménye Grönland első átszelése volt. Természetesen sítalpon.

E mellett aktívan részt vett Norvégia önállósodási törekvéseiben a 20. század elején, amikor az ország svéd fennhatóság alá tartozott. Nansen főszerepet játszott Carl dániai herceg meggyőzésében, hogy fogadja el a norvég trónt. Arról nem is beszélve, hogy az Európai Unió elődjének számító Nemzetek Ligája I. világháborús menekültekért felelős biztosaként Nobel-békedíjat kapott 1922-ben.

Fram nevű hajója amivel sarkvidéki expedícióinak nagy részét kivitelezte ma megtekinthető az osloi Fram Múzeumban.

Nansen kortársa Roald Amundsen szintén több rekordot és híres mind északi-, és déli-sarki felfedezést tudhat magáénak. Többek közt az ő expedíciója érte először a déli-sarkot 1911-ben. De az ő nevéhez fűződik a misztikus Észak-Nyugati átjáró elsőként való átszelése is Kanada partjainak mentén. Az északi-sarkot pedig elsőként szelte át repülővel mérnökökből és kutatókból álló csapatával.

Igaz a 19. század végére már megalapozódott a természeti elemek élvezése, tisztelése és embertpróbáló természeti adottságokkal dacolás norvég nemzeti identátásba kódolása, de Nansen és Amundsen erősen hozzájárult, hogy mindez politikailag is értelmet és jelentőséget kapjon.

Friluftsliv a modern Norvégiában

A ’friluftsliv’ kifejezés Henrik Ibsen egyik költeményében bukkant fel először 1859-ben. A vers főhőse elvonul a természetbe, hogy a város zajától távol tisztábban átgondolhossa jövőbeli terveit. Ez nagyjából körbeírja a friluftsliv mai elméletét is. Elvonulni a 21. század pulzáló, megállás nélküli mindennapjaitól és barangolás közben nyugalomra, békére lelni a természetben.

Allemansretten. Egy másik fontos koncepció. Annyit jelent, hogy „Minden ember joga”. Minden ember joga szabadon kalandozni és kóborolni a természetben. E szerint korlátozott ideig és kultúráltan viselkedve minden további engedély nélkül tartózkodhatunk magánterületen 150 méteres távolságot tartva a lakott épületektől. Bár a tulajnak elvileg joga van hozzá, hogy kitessékeljen bizonyos esetekben. Ez főleg akkor érvényes, ha éjszakába nyúlóan tivornyáznál, vagy zavarnál másokat. Az ’allemansretten’ egy konkrét alkotmányba foglalt joga minden norvégnak. Részletesen le van vezetve az is, hogy mi az, ami már átlépi a határt és így tilos. Ezért is a természet szabad, határok nélküli járását már teljesen magától értetődőnek tekintik a norvégok. Ez eléggé ellentétés egyes országok kultúrájával. Az Egyesült Államok egyes államaiban például jogod van konkrétan lelőni azt a személyt aki engedély nélkül belép a magánterületedre. Nyilván ez a másik véglet.

Emiatt a szimpatikus ‘a természet mindenkié’ filozófia miatt is fordulhat elő, hogy bőven több, mint a lakosság felének van hytteje valahol a hegyekben vagy az erdő mélyén. A lényeg, hogy a norvég táj szívében, lehetőleg távol minden mesterséges, emberalkotta objektumtól. Hagyományosan ezek a nyaralók annyira elszigetelt helyeken épülnek, hogy csak gyalogosan lehet eljutni hozzájuk. Víz, angol wc sehol, bevezetett áramról pedig ne is álmodjunk. Semmi cifrázás, semmi rongyrázás. Egyszerű körülmények között a család vagy barátok felbecsülhetetlen társaságában a természet lágy ölén. Ennél többre a legtöbben nem is vágynak.

Persze ma már sok hytte fel van szerelve árammal, meleg vízzel stb. Sőt vannak luxus hyttek is, ahol a nagyképernyős tv és jakuzzi sem elképzelhetetlen. Úgy gondolom, hogy a legtöbb norvég ember annak ellenére, hogy megtehetné a kabinjának modernizálását, nem vágyik ilyesfajta fényűzésre. Ez az egyik tulajdonság amit szeretek a norvég emberekben és próbálok átvenni kicsit. Sok esetben nem vágynak többre annál, mint ami már megadatott és hálásak azért, hogy időt tölthetnek a hozzájuk közel állókkal a természet közvetlen közelében. Pedig a hétköznapokban nagy a jólét, a norvég lakások letisztultak és modernek mindenféle kütyüvel felszerelve, amit csak eltudtok képzelni. Mégis sokaknak a legkedvesebb idő az amit egyszerű körülmények között tölthetnek a természetben.

Általában túrázás, télen sífutás a program napközben. Hogy aztán este jól eső fáradtságtól kimerülve, kakaót szürcsölgetve kártyázzon együtt a család, baráti társaság. Közben ropog a tűz a kályhában, kint nagy pelyhekben hullik a hó vagy csiripelnek a madarak és mindenki élvezi a jelen pillanatot. Naná, hogy csábítóan hangzik. Plusz mentális egészségápolásnak is piszok jó módszer lehet.

Ebből mi is meríthetnénk. Magyarországon is szebbnél-szebb tájak vannak, amit megtanulhatnánk együtt értékelni, élvezni és ápolni. Otthon egyelőre nem – vagy csak nem vagyok tisztában a szituval – igazán jellemző a domb-,hegyvidéki falvakban, kisebb településeken, hogy a lakosság nagy részének napi rutinját képezi a környező vidék barangolása, magába szippantása. Nagyon szuper lenne otthon is több embert látni a könnyen elérhető túrautakon. Lehet, hogy nincsenek közel három ezer méter magas hegycsúcsaink, vagy meseszép fjordjaink, de Magyarország sem szűkölködik természeti kincsekből. Elég csak a bazaltorgonákra, cseppkőbarlangokra, folyópartjainkra vagy vulkanikus hegyeinkre gondolni. El tudsz képzelni egy hasonló, kollektiv, közös mentalitást Magyarországon, mint amit a ’friluftsliv’ képvisel Norvégiában?

Nehéz igazán jól szavakba foglalni mit jelent a norvég emberek számára a természetjárás, a norvég táj barangolása síelés. Mondhatnánk, hogy könnyű nekik tisztelni és csodálni a természetet fjordok és havas hegycsúcsok fémjelezte környetben, de nem csak erről van szó. A norvég táj számukra nyugalom, békesség, boldogság, olyan, mint egy barát, akit bármikor felkereshetnek és mindent megtesznek, hogy megóvják azt. Az egészen biztos, hogy vannak szemléletbeli apróságok, amiket elleshetnénk tőlük.

Ezt persze nem kell úgy értelmezni, hogy Norvégiában mindenki tökéletes és maximálisan környezettudatosan él. Itt is van szemetelés, itt is van környezetszennyezés, itt is használnak legalább annyi – sőt! – műanyag terméket, mint bárhol máshol. Viszont lényegesen könnyebben táptalajt találnak azok a törekvések, amik ezeken a negatív berögződéseken próbálnak változtatni. Remélem Norvégia képes lesz jó példát mutatni környezetmegóvásban és abban, hogyan tiszteljük és szeressük környezeti értékeinket. Egyelőre van miben javulni, de az alapok megvannak és van fény az alagút végén.

P.S.: Az, hogy a cikkben egységesen, általánosítva beszélek norvég emberekről, természetesen nem jelenti azt, hogy minden egyes norvég emberre igazak a leírtak.